Fals rapszódia
Ha olvasnád
Esőben állok,
Csontomon koppan a fekete ezüst esőcsepp,
Arrébb van egy fa, de te azt mondtad, itt álljak,
Lyukat fúr az eső belém,
Állok az elhajlott idő lábujjhegyén,
Mennék, de úgy bízom, hogy eljössz,
Érzem, hogy testem lelkemmel együtt szétázik, mint kenyér a tejtől,
Reszket minden szervem,
Fogaimmal most el tudnám harapni azt a láncot, mi hozzád köt és ennyire meggyötör,
Nem, nem én sosem bántanálak.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kosa2022. december 8. 00:19
nagyon jó, mélységesen kifejező
Pipacs982022. április 19. 00:38
Gyönyörű kifejező vers!
Teljesen áterzem.
:)
Madmi2022. április 16. 23:54
"Állok az elhajlott idő lábujjhegyén," - nagyon ott van!!!
Versednél szívet és figyelőt hagytam. Adriana
Motta2022. április 15. 17:20
Tetszik a versed.
Szívvel olvastalak
Motta
Nata2022. április 14. 18:23
Szívvel gratulálok versedhez! Figyelőmbe vettelek. Megköszönöm, ha meglátogatsz. Áldott Húsvéti Ünnepet Kívánok!
Taki2022. április 14. 16:34
Keserű, szép búcsúszavaid szívelem!
Laci
feri572022. április 14. 14:51
Szomorú búcsúversed Emília.
Szívvel olvastam.
Áldott kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket kívánok,
sok-sok szeretettel.💖
Feri
S.MikoAgnes2022. április 14. 14:31
"Nem, nem én sosem bántanálak."
Mindezek ellenére?
Még reménykedsz....
💝 a jólelkedért, jó versedért:
Ági
S_Patricia2022. április 14. 11:55
Tetszett.
"Arrébb van egy fa, de te azt mondtad, itt álljak,
Lyukat fúr az eső belém,"
Sok titokra fény derül a versből.
Szívvel, figyelővel is gratulálok.