Gérus Tibor

Tekeháza büszke népe

Szülőfalum

Tisza jobb oldalán rég
Élt egy munkaszerető nép.
Éldegélt hát a rosszra nem gondolván,
Szerette a földjét keményen dolgozván.
Egy napon hirtelen jött a baj,
Lett a kis falunak a nagy jaj...
Nagy jajnak a tettese a Tisza,
Nem tudta a szegény nép, hogy most miként építkezzen vissza.
Úgy döntött, hogy a másik oldalra kel át,
Ott is telepedett hát.
Tizenhat pár ökörnek a segítségével
Megbirkózni sikerült a fatemplom átvitelével.
Letelepedett a szegény, munkaszerető nép,
A gonosznak a lába az új földre lép.
Sújtották, fosztogatták a kicsiny falut,
A népnek nem volt semmi visszaút.
Kibírta.
A Nyaláb-uradalom jött hát utána.
Nehéz volt az élete a tekeházi embernek,
Csakis Isten áldásában reménykedhetett.
De ő csak békét akart, mást semmit,
A csatákban sem vesztette el a reményét.
Nem egy év telt el, és nem is tíz,
Sokszor vitt el életeket a víz.
De jött a világ első számú pokla,
Ami a víznél több ember életét vitte magával.
Itt már a nemzetiség miatt volt az ember a bűnös,
Megkapta a nagy büntetést és a hűvöst.
Csak hát nem sikerült a rablónak eltörni a tekeházi ember lelkét,
Mert végig harcolni fog a mivoltáért.
És most itt vagyunk hát a jelenben,
Most is tudja a dolgát a tekeházi ember.
Jól elvan itt ukrán-ruszin és magyar,
A lelkünket senki se törheti meg egyhamar.
Ez a mi falunk, itt születtünk, idetartozunk,
Mert mi büszke nép, Tekeháza népe vagyunk.