Örök vadászat
Zenét forral síppal, dobbal,
Felveri a halk neszt.
Trappol már a rezesbanda,
Mi az, ami itt lesz?
Gyötrő lábak avart taposva
Hemzsegi a földet,
Rengetegbe bugyolálva
Vége eltűnödzget.
Mit sem sejtve pihen puhán
Népe az erdőnek,
Álmuk túlélni nap nap után
Ma még sikerülhet.
Fülük fordul már a zord hangra,
Éles a rettegés.
Utódot riaszt az ebugatta,
Kit nyúz meg ma a kés?
Hajtja párját, hajtja kölykét,
Durrog a bot.
Bokrok hada rejtni` segít,
Ki ne bukjatok.
Egynek öröm, másnak bú
Az elhibázott lövés.
Annak golyó van még sok,
Lábad bírja-e még?
Ág reccsen, korona suhan,
Rákap a nép.
Ott van, lőjed gyorsan,
Oda a szép...
Ím, itt célja vigadalomnak
Hús és formás csont,
Emitt részegség a jutalom,
Amott véres lomb.
Jó anyja nem erre szánta
Kisborjú korában.
Szerencséje, hogy nem látta
A testet a sárban...
És dúl a harc, és dúlni fog
Nemzedékeken át.
Pusztítni fog mindig, aki tud,
És szenvedni, aki nem árt.
És ki tesz majd bármit is bármikor?
Ellököd a nagy vadászt?
Vagy csak lapulsz!?
És örülsz, hogy nem téged vág!?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1111112022. április 17. 13:43
"És dúl a harc, és dúlni fog
Nemzedékeken át.
Pusztítni fog mindig, aki tud,
És szenvedni, aki nem árt."
Döbbenetesen jó,komoly üzenete van a versednek kedves Melinda,most is szívvel jártam nálad. Piroska
Taki2022. április 11. 19:31
Érdekes, több szintű versed szívelem!
Laci
MarcziM.Mathias2022. április 11. 17:24
Nagy szívvel olvastam!
"És ki tesz majd bármit..."
Szívvel:
Mathias
racio502022. április 11. 16:04
A Vuk mesefilm vadászjelenete villant fel előttem, miközben versed olvastam.
Sajnálom én is az állatokat, főleg azokat, amelyek vágóhídra kerülnek. Még csak a menekülésre sincs esélyük. Szívvel gratulálok, kedves Melinda! Ferenc