A hegymászók
Az örök hó és örök jég honában
áll a csúcs, a legeslegnagyobb.
Feljutni oda csak annak lehet,
akiben erős, bátor szív dobog.
Indulnak sokan telve reménységgel,
elszántsággal, hittel gazdagon,
ám feljutni kevésnek sikerül,
odavesznek a nehéz úton.
Meredek út, feljebb és feljebb,
szomjas a tüdő, mert ritkul a lég.
A szívdobbanás, mint a dobverés,
mégsem mondja egyik sem, elég!
Vihar jöhet, sátruk elszakítja,
felkapja őket, mint a pelyheket.
De szent a cél, mely küzdelemre késztet,
Előre csak, megállni nem lehet!
Mennek tovább: a fáradt csapat,
a csúcs közel, már ott van, hófehér!
Dicsőség nekik, kik a célba értek,
a csúcson álltak győztes-boldogan,
s azoknak is, kik csendesen pihennek
a Himalája jégsírjaiban.
Pécs, 2013. május
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
HalaszZ2022. március 21. 22:42
Szép versed szívvel olvastam! Zoltán
John-Bordas2022. március 21. 12:17
Kedves Piroska, gyönyörűséges verset hoztál olvasásra, nagyon tetszett hatalmas ❤️ gratulálok hozzá ölel János szeretettel
S_Patricia2022. március 21. 11:44
Szép példa a kitartó munkáról, a kihívásokról.
Szívvel, figyelővel gratulálok.
feri572022. március 21. 10:13
Szomorkás, kiváló alkotás a hegymászókról Piroska .
2. Szívvel gratulálok.
Feri
gypodor2022. március 21. 10:00
Dicsőség nekik, kik a célba értek,
a csúcson álltak győztes-boldogan,
s azoknak is, kik csendesen pihennek
a Himalája jégsírjaiban.
Kifejező
1.
Gratulálok
Gyuri