Fürcht Bernadett

Vallomás

Szeretlek! Dobálóznak vele az emberek,
Őszintén bevallom, én is megtettem.
Előbb vagy utóbb csalódtam is rendesen.
Megfogadtam, ilyet többé nem teszek.

Nem mondom, míg nem érzem,
Míg hevesen nem ver szívem.
Elveimhez teljesen hű voltam,
Magamtól minden embert eltoltam.

De te más vagy, tudtam már az elején,
Kupidó nyila talált el? Kérdem én.
Szívem úgy ver, mint még soha,
S tudom, csak Teérted dobban!

Arra vágyom, minden percben itt legyél,
Engem szorosan ölelj, tiszta szívvel szeressél!
Előttünk áll egy élet még,
Melynek minden percét veled tölteném!

Sokszor tűnök ostobának,
Bevallom, már mondták páran,
Mégis itt vagy mellettem,
Hálám kifejezhetetlen.

Bennem olyan lángot gyújtottál,
Mely el sose alszik fixen már.
Óriás kincsként becsüllek.
Szeretlek s védelek.

E sorokba írtam érzelmem,
Melyet te keltettél életre.
Ígérem, mindig veled leszek,
Kezed soha el nem engedem.