Szöllős Villő

miNŐ Keserűség

Szép idomokkal áldotta meg a nőket.
És megtöltötte őket fájdalommal,
Mint tengert a halakkal, úgy szórta a hölgyek kebleit zúzott szívekkel tele.
S mikor azok mind csordultig megteltek csalódással,
Befőttes üvegként zárta le mindet,
Hogy hangjukkal hallatni ne tudják szenvedésüket.
Polcokon sorakoztak,
Míg kitalálta hasznukat:
Szolgáljanak mind edényként!
Saját magvuk üvegeként,
S gyermekekkel áldotta meg, kinek alkatát előtte alkalmasra hagyta.
Kinek nem jutott, sem maradt üres,
Azt újra elővette, és szomorúságot öntött méhébe, hogy ázzon a hiány benne.
Majd elégedett mosollyal feladta postán az elkészült műveket.

Voltak, akikről lemaradt a törékeny felirat,
És félúton összetört.
De ki megmaradt,
Micsoda gyönyörre fakadt.