Valentín fekete
Csendes gyilkos a remény,
Tartsd magad távol tőle,
Nincs más, ami ezzel felér,
Mikor zokogva hullsz a földre.
Még látod magad mellett,
Ahogy mosolyogva néz,
Emlékszel, mennyire tetszett,
Hogy a tiédben ott egy kéz?
Sokszor mondta, "szeretlek",
Aztán mégis elhagyott,
Most azt hallod "feledlek",
És hosszúak a nappalok.
Fejedben még mindig ott van,
Kár lenne ezt tagadnod,
Rázd meg magad gyorsan,
Mert tovább kell haladnod.
Töröld le a könnyeid,
Egy cseppét sem érdemli,
Ne rágd le a körmeid,
Mert emberi tévedni.
Így lett a bevett
Fehér-piros elegye
Rózsaszín nap helyett
Valentin fekete.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
John-Bordas2022. február 27. 14:12
Jó vers, szívvel olvastam ölel János szeretettel
Madmi2022. február 26. 16:33
Kedves Bianka, versedet szívlelem. Adriana
S_Patricia2022. február 25. 17:14
Reményteljes szép-szomorú történet.
Szível gratulálok.
Taki2022. február 25. 11:52
Versed szomorú szépségét, és az új szín felfedezését szívelem!
Laci
feri572022. február 25. 11:07
Szomorú, szép alkotás Bianka.
Szívvel gratulálok és várom a következő versedet is.
Kedves Bianka.a Figyelőmbe követem tovább a verseidet, /remélem te is/
nagy szeretettel látlak én is a versemnél a Figyelőd megköszönném.
Nagy Elismeréssel és Tisztelettel
Feri