Fájdalom...
Az iszonyatos, tépő
Fájdalom...
Ami mardos belülről,
És napról napra
Egyre jobban felemészt,
Valamikor el fog múlni?
Vagy csak
Megtanulok vele
Együtt élni?
Nekem nincs meg az erőm
Ahhoz jelen pillanatban,
Hogy a fájdalmat,
Ami bennem van,
Elnyomja
És ragyogássá
Alakítsam át.
Ahhoz sincsen jogom,
Hogy másnak okozzak
Fájdalmat azért,
Amiért én mardosó
Fájdalmat érzek.
Szintén nincsen jogom
Ahhoz,
Hogy a saját fájdalmamat
Elnyomjam saját magamban,
És hallgassák róla.
Ez egy halott ügy
Kétszeresen is.
Az élet tele van
Fájdalmasabbnál
Fájdalmasabb
Dolgokkal.
Az viszont egy másfajta
Fájdalom,
Amikor nem érzel mást,
Csak azt,
Hogy a lelked ki akar szakadni
A helyéről, az otthonából,
És olyan,
Mintha többé nem tartozna oda,
Nem illene bele
A kirakósba.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
orpheus35352022. február 21. 16:54
Szomorú versednél nagy szívet hagyok:Ildikó
feri572022. február 21. 11:40
Szomorú fájdalomversed átéreztem.
Szívvel olvastam.
Feri