Nevek
hogyha nem jutsz eszembe magamtól
néha az arcomba tolnak valamit
a hétköznapok amint gyanútlanul
végzem félautomata rutinjaimat
vicces volt a tegnapi jelzés
amely egyből hozzád kapcsolta
a gondolatmenetemet holott
az előző percben még teljesen
távol jártam attól hogy eszembe juss
egészen különösen meglepő
amikor egy dán krimiben
a meggyilkolt áldozat beceneve
betű szerint egyezik a tiéddel
bármennyire haragudtam is rád
sokáig - és magamra is amiért
nem tudok elszakadni érzelmileg tőled -
azért ilyen sorsot álmomban sem
szánnék neked - annál már
sokkal közömbösebb lettél azóta nekem
szélesen mosolyogtam magamban
a névegyezés okán holott a filmjelenet
kegyetlen és durva halált mutatott
nos a sors is jól szórakozott
mert nem érte be ennyivel
volt még egy dobása ma reggel
újra megmutatta a beceneved
egy rövidített változatát
az előttem haladó autó típusában
általában hallgatok a megérzéseimre
most valami azt súgja mégis bennem
hogy itt nem arról van szó hogy
fel kellene vennem veled
a részedről oly nehézkes
kommunikáció fonalát - nem
szándékozom helyette inkább értékelem
a rólad való érzelmi leválásommal
végül elért kellemes nyugalmat
nem érzem azt hogy bármi bajod lenne
és ha mégis akkor sem rám lesz szükséged
úgyhogy megírtam ezt a kis
szösszenetet és még mindig
mosolyogva szélnek eresztem az egészet
2021. január 22.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Erubina2022. február 3. 15:50
Jól írsz, de ennek inkább blogban lenne a helye.
JohanAlexander2022. február 3. 13:04
Debóra, tetszett versed.
Katkamano2022. február 3. 11:36
Tökéletes❤ szeretem, ahogy kiírod a fejemből a gondolatokat a lehető legjobb formában🙏❤
feri572022. február 3. 09:32
Szomorú, szép alkotás Debóra.
Első Szívvel gratulálok.
Feri