Szerző

Fágil Berill

Népszerűség: 21 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 114 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. január 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Fágil Berill

Egy újabb fiú, aki sose tudja meg, hogy verseket írok neki

Igen, újra, sokadjára így:
A lány, ki párnát ölelve egyre csak sír.
A testét velejéig rázza a zokogás,
És tudja, innen nincs vissza már.

Megkérdeztük, nemet mondott, ennyi.
Nincs értelme ezen már többet vergődni,
De mégis, öt hónapig szerettelek,
Ne mondd, hogy nem is volt értelme.

Annyi mindenre gondoltam veled,
Megtanultam zongorázni csak neked.
Képzeletben ide meg oda elhoztalak,
De sajnos, a sors mindenkivel mostoha.

Te mást, én meg téged,
Értelme sincs az egésznek.
Még csak nem is sírhatok nyugodtan,
A barátaim tudták, hogy nemet mondasz.

Így hát maradok egyedül én,
A furcsa kis lökedék,
Aki az ágyában magát vigasztalva
Egyre csak keservesen sír.

Vers Bebéhez VII.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


S.MikoAgnes2022. január 22. 08:07

Együttérzéssel, szomorú 💔-vel :
Ági

S_Patricia2022. január 21. 17:12

Sajnálkozásom küldöm és egy szívet.
Nagyon szomorú szerelem.

feri572022. január 21. 13:47

Szomorú szép alkotás, tele érzelmekkel.
Első Szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom