Álmok világában
Várva-várni időtlen időkig lehet,
Álmok szárnyán látni újra, kit úgy szeretsz.
Reménykedtem és reménykedek én is,
Talán nem jössz, de mi lesz, ha mégis?
Annyi mindent szerettem volna elmondani még,
Látni, hallani, kezed fogni, mindez oly szép.
Abban hinni, hogy ott mindig velem leszel,
Kérnélek, gyere el, de tudom, nem lehet.
Próbáltam üzenni keserveset, szépet,
Azt, mit fájdalomból tartogat a szívem.
Próbáltam volna elmesélni mindazt, amit
Ugyan fentről látsz, bár itt lent nem vagy.
Semmi sem változtat azon, hogy elmentél, nem maradt már más, csak a rideg tél.
2021. december 10.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lizomka2022. január 24. 22:01
Egyedi vers , a sorok kezdő betűit ha összeolvasom a szíved dobban ,hisz a szereteted szőtted bele...Meghatódva olvastalak,csendesen szívet hagyok.🕊❤
gypodor2022. január 5. 06:17
Részvéttel
Fájdalmasan szép akrosztichon
Gyuri
feri572022. január 5. 04:53
Megható, szomorú gyászversed.
Szívvel olvastam.
Feri
John-Bordas2022. január 4. 23:18
Meghatóan szép szeretetteljes vers, szívvel gratulálok hozzá ölel János szeretettel