Török Stenczer Enikő

A kis angyal meséje advent idejében...

Lent jártam a földön, olyan csodát láttam!
Nehogy azt higgyétek, hogy csak kitaláltam.
Alig ismertem rá némelyik emberre,
Mert mindnek a szája, orra körbe volt tekerve.
Volt, akinek kicsit kilógott az orra,
Az fenyítést kapott hangosbemondóba`.

Az volt a szerencsém, hogy nem látott senki,
S nem kellett az én arcomat is körbetekerni!
Ahogy ott ámultam az emberek között,
Lábam valami furcsába ütközött.
Az útszéli porban, a járdaszegély mellett
Egy középkorú férfi halkan kéregetett.
- Egy kis alamizsnát, pár forintot kérek,
Vagy egy kis élelmet, valami ebédet!
Elhaladtak sokan a kéregető mellett,
Sok meg sem hallotta a segélykérelmet.
Arra jött egy család, apa, anya gyermek,
A fiúcska olyan 4 éves lehetett.
Megállt, tágra nyílt szemekkel az embert figyelte.
- Anya, nézd, egy bácsi, nincs neki cipője.
Apa, nézd a kezét, remeg neki kicsit,
Szegény, talán fázik, betegeskedik?
Apukája rászólt, megfogta a kezét,
Igyekezett odébb vonni meglepett gyermekét.
De a gyerek tiltakozott, - Apa, Apa, kérlek,
Adjál légyszi nekem valamennyi pénzet.
Úgy adnék a bácsikának egy kis segítséget!
Anyuka a táskába nyúlt, kicsit kotorászott,
Mígnem a gyerek markába pár fémpénzt kibányászott.
- Fiam, add ezt oda neki - kedveskedőn mondta.
Majd a férjéhez fordulva: - Úgyis csak elissza!

Advent idejében a földön sétáltam,
Remegett a lelkem attól, amit láttam.
A szívek megfagytak, a lélek is fázik.
A maszkoktól még a halvány mosolyuk sem látszik.

Uram, édes Uram, mennyei Teremtőm,
Hogyan segíthetnék rajtuk? Te légy a megmentőm!
Szóla az Úr: - Angyallélek, értem a fájdalmad,
Én is naponta látom itt a sátáni uralmat!
Hogyan segíthetnél rajtuk? - Bár tudok receptet,
Mindent megadtam már nekik, ami tőlem tellett!
Egyetlen dologgal megoldhatnak mindent,
Csak ne zárnák hét lakattal be a szíveiket.
A szeretet ingyen van, ezért kifogyhatatlan,
Azt kellene elővenni mindig, mikor baj van.
A szeretet hosszú-tűrő, önzetlen és nemes,
Azzal melegíthetnénk fel a sebzett szíveket!
De ha szívük előttünk is lakatra van zárva,
Szórhatjuk a szeretetet mi akár zsákszámra.
Van, akinél az ajándék nyitott szívre talál,
De egyre kevesebb, akit így megtalál.

Az angyalka hazasiet, kulcsokat vásárol,
Hogy megszabadítson szíveket a zártól,
Van, akinél célba talál, és a zár kipattan,
De biz` sokszor hiába próbál több kulcsot a lakatban...

Ugye, a te szíved nincs lakatra zárva?!
Hintsél tehát szeretetet az egész világra!