Neverforget

Bánat

A bánatom egy
Hatalmas
Mély tenger.
S hol van az én boldogságom?
A tenger fenekén
Csücsülő,
Aprócska kis gyöngy,
Amely egy kis kagylóba
Zárva várja,
Hogy valaki kinyissa
És kiszabadulhasson.
Ez a borzalmasan
Sokáig
Tartó bánat
Oly kibírhatatlan,
De kimondom,
Hogy oly kibírhatatlan,
És mégis kibírom.
Eljött az a nap,
Amikor azt mondom,
Hogy nem érdekel,
Hogyha sohasem leszek
Boldog,
Sohasem talál
Rám az öröm.
Falakat húztam
Magam köré,
Amelyeket irtózatosan
Nehéz lebontani,
S ezért nem talált rám
A boldogság.
Minden reggel felkelek,
S arra gondolok:
"Megint egy bánattal
Téli napnak vágok neki?"
S a nap végén arra jutok,
Hogy igen,
Már megint nem talált rám
A boldogság.