Amikor
Ha nem vagy velem!
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig meghalok.
Ilyenkor mindig a lelkemben elfagyok.
Amikor elmész tőlem, kicsit mindig megfagyok,
Hiszen a "nyugalom" szigetén egyedül maradok.
Amikor elmész tőlem, és magamra maradok,
A szívem gyakran fájón megsajog.
A szobám ismét jéghideg lesz,
Mert jelenléted nem védelmez.
Amikor elmész tőlem, elhervad szívem rózsája,
Mely nem más, mint szerelmünk fénycsóvája.
A remény, hogy mikor ölelhetlek magamhoz,
Mikor simulhatsz örömtől pirult arcomhoz.
Egyszer talán még megérem,
Közös éltünk történetében
Nem kell elválnunk hosszú napokra,
Boldogan nézünk együtt a csillagokra.
S ha majd ez az oly nagyon várt idő,
Melyet mindketten végtelennek tekinthetünk.
Az idő lesz a boldogság neked és nekem,
Tudni fogjuk, hogy bennünk egyesül a világegyetem.
Utánad vágyok!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
vectra777(szerző)2022. április 11. 07:43
Kedves "ditte142""! Nagyon szépen köszönöm...Köszönjük Kicsimmel együtt.
ditte1422021. december 3. 15:15
Kedves István!
Szívet érintően megható vers,
vágyakozással, szeretettel,
Remek páros, szinte egyek vagytok,
megérdemlitek a boldogságot!!!!
Nagyon nagy szívvel gratulálok:
Erzsébet