Tóth Henriett (Jeffyta)

Szülői sors

Nem mindig könnyű

Van egy gyermekünk, igazi kis huncut!
Megtépázza az idegeink igencsak rútul.
Anya-apa bármit mond, felülírja,
De elképzelhető, hogy csak szelektíven hall néha.
Egy kis csend mindannyiunknak jól esne,
Néhanapján egy egész picit néma lehetne!
Persze-persze, addig jó, míg aktív s rosszcsont,
De néhanapján nézhetne a sarokba egy pontot!
"Így szép, így a jó",
Mondják mind a nagyokosok...
De legyünk őszinték végre!
Ki ne kívánta volna, hogy fél napot ülhessen tétlen?
Ilyenkor jön az aduász,
Mikor anya-apa nem bírja tovább.
"Ez" meg "Az" itt már nem segít,
Hívni kell SOS-be a nagyit.
"Gyere s vidd el a porontyot végre,
Mert ennek idegösszeomlás lesz a vége!"
Anya-apa kicsit fellélegzik,
Pár órát csak heverészik.
Picit némán,
Picit csendben,
A sarokban egy pontot figyelve.