Szerző

Pusztai Dávid

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Pusztai Dávid

Hat gyertyaszál

Hat gyertyaszál az asztalon,
Egyik lángja nem rajzol s nem firkál,
Gyenge, vékony, akár egy hajszál,
S füstje elnyugszik torkomon.

Oldalukon folyik a forró viasz,
Szürkülő szoba, ahol nincs más fény,
Csak az öt fáklyán égő remény,
Lehelt az ég, s már az ötödik kopasz.

Kanócod alja ázik, míg teteje száraz,
Eltűnt fénycsepped. Közel a sötét,
Hátamon érzem benyúló, hideg kezét,
Immár három gyertya köré befalaz.

Opálos törzsed láng harapja szét,
A harmadik jóllakottan elillan,
S magához húz a sötét, ki lágyan
Láncolja rám saját bőrét.

Vöröslő arccal a két tüzet óvom,
De lehunyta szemét a második,
S átlátszó gőz belőle is távozik,
Sötét, hűvös marka fogja torkom.

Asztalon az utolsó gyertyaszál.
Jéghideg, vad kéz szorít nyakamon,
Így fekszem faggyúsan a ravatalon,
S kihunyt gyertyával búcsúztat a halál.

2020. október 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572021. november 21. 06:32

Megható fájdalmasan szomorú alkotás Dávid.
Szívvel olvastam.
Feri

MarcziM.Mathias2021. november 20. 13:51

Szomorú versedet, főhajtással olvastam!
Első szívvel:
Mathias

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom