Berki István (vectra777)

Mit érezhet

Intelem a férfiakhoz

Töprengtem sokat, mit érezhettek, ti Nők?
Mikor eljő a pillanat, tudom, érzem, mi semmihez se mérhető.
Mégis a gondolat elfészkelt bennem,
Ő már tudja előttem több ütemben.
A gyermek atyja én leszek,
Hé, fiúk, legyetek hát türelmesek.

Mit érezhettek, ki Nők,
Ha eljő a férfi, nem a hízelgők és hitszegők,
Fogalmat rútul megszegők.
Más nőért, ki szebben mondja, szeret,
Ne legyen ez a végzeted.

Mond, barátom! Tudod-e, mit érezhetnek a Nők?
Mikor azt mondod neki, szeretlek,
Nem kell más, csakis téged szeretlek.
Aztán mégis megjelenik a nagy Ő.
Ki addig jóban, rosszban melletted állt,
A normál ész benned tótágast szétzilált.

Mire észbe kapsz, a délibáb elszállt,
És ott maradsz magadban, mint nyomorult, elvált.
Gondold hát végig, ifjúi barátom,
Hogy széthulljon a család egy ostobaságon?

Maradj hát mellette, kit Isten melléd rendelt,
Nőd, kit anyává tettél, a házasság felszentelt.
Állj ki mellette jóban, rosszban,
Mert családod megtartani lehetetlen a roncsban