A magány küszöbén

Tudni akarod,
Hogy mi a legnagyobb
Félelmem?
Mi rémiszt meg igazán?
Nem a haldoklás,
Nem a magasság,
Nem a repülők
És nem is a pókok,
Hanem az,
Hogy
A magány
Küszöbén állok...
A magány rémisztett
Meg a legjobban
Egész életem során.
Félek,
Hogy magányos
És törött leszek
Egész életemben,
Mert sosem
Szeretett
Senki annyira,
Hogy ne érezzem azt,
Hogy nem fogok
Magányosan
A halálos ágyamon
Feküdni.
Próbáltam
Kedves és aranyos lenni.
Próbáltam
Mindenki más érzésével
Törődni,
Kivéve a saját
Törékeny, magányos
Lelkem érzéseivel.
Ez az oka,
Hogy
Magányos vagyok.
Minden tőlem telhetőt
Mentettem,
De a magány
Tönkreteszi az embert,
S ez a fajta
Fájdalmas magány
Gonosszá tesz minden
Érző lényt,
S próbálja ellökni
Magától az érző embereket.
A magány okozója,
Hogy sosem szerettek
Teljes egészében,
Csak félig,
Amely előhozza
Azt,
Hogy eltaszítunk mindenkit,
Még azt az embert is,
Aki mindennél jobban
Szeretne.

Fájdalom

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

neverforget(szerző)2021. november 4. 06:59

@MarcziM.Mathias:
Kedves Mathias!
Itt nem a "magánykodásról" van szó, hanem arról, hogy sok olyan ember van aki elvesztette a szerelmét, férjét, feleségét nagyon korán és azokban az emberekben benne van az a fajta érzés, hogy "Mi van ha magányos leszek életem végéig?", mert ő volt az igazi a számomra. Én velük próbáltam a versemben azonosulni. Ezen a fajta magányosságon kívül ezerfajta olyan betegség és sok más dolog van, ami miatt az ember hiheti azt, hogy magányos marad.
Köszönöm szépen, a szívet és a biztatás!
Neverforget

MarcziM.Mathias 2021. november 3. 17:49

Ne haragudj, de ez a "magánykodás" nekem nem jön be!
Biztos vagyok benne, hogy tudsz tenni arról, hogy ne legyél egyedül!
Versedet elolvastam és biztatásul szívet küldök érte!
Poet barátsággal:
Mathias

kicsikincsem 2021. november 3. 16:43

Remek vers, szívvel gratulálok!
Ilona

orpheus3535 2021. november 3. 11:40

Őszintén árad szavaidból talán az ember legnagyobb félelme, a magány. Szeretettel gratulálok mély gondolataidhoz:Ildikó

feri57 2021. november 3. 10:24

Nagyon szép alkotás a magányról, ami az embert végül eléri.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri

S_Patricia 2021. november 3. 10:09

Aki szerethetne, de nem engeded, megértőbb lesz őszinteségedtől, amit ez a vers áraszt. Ha már megértjük a saját érzéseinket és meg is "bocsátjuk" azokat magunknak...Szívvel gratulálok.