Kegyetlen idő
Ház falában mesél a tégla,
udvaron a kő suttogva üzen,
öreg fák sóhaja hallatszik,
madarak szállnak nélkülem.
Fent az égen sólyom szárnyán,
jelen ölében, jövő hátán
az idő rohan. Meghanyatlik.
Föld mélyén a múlt morajlik.
Mezőn halkan eső koppan.
Mintha ezer titok folyna onnan,
úgy futnak az ezüst cseppek,
elmossák az órát, percet.
Állok ott, a földet nézem.
Múlt elköszön, nincs emlékem.
Fent a felhő szeme könnyes,
jövő hallgat, a jelen csöndes.
- kegyetlen idő. -
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2021. október 23. 20:12
Szomorú, szép sorok.
Szívvel olvastalak.
Motta
Callypso2021. október 23. 04:39
Nekem tetszik! Olyan ez a vers, amit jó olvasni, mert igényesen van megformálva és jók a rímek is. Valamint jó el is gondolkodni rajta, mert nagy igazságok vannak benne... Szeretettel, elismeréssel gratulálok!
Smen(szerző)2021. október 22. 23:30
Pedig ez annyira jó... 🥰