Szerző

Trebó Róbert

Életkor: 20 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 253 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. október 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (10)

Trebó Róbert

Elveszve a sorok között

Egy sor sem szebb, mint a lányom,
Aki nincs is a világon.
Fojt a sírás, föld alá nyom.
Végem legyen, alig várom!

Egy sor sem jobb, mint a fiam,
Aki nincs is karjaimban.
Ettől vagyok vigasztalan.
Nem nyugtat meg az, ami van!

Egy sor sincs szebb, mint a párom,
Aki nincs is, mert csak álom.
Napról napra azt kívánom,
Én se legyek a világon!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mikijozsa2021. november 10. 04:40

@Trebo_Robert: természetesen - ha kívülről nézzük - minden csupáncsak egy élmény, kinek sok pénze van az is egy élmény, nem lehet két három helyen ugyanazon időben jelen lenni, két ebédet elfogyasztani, hiába a sok pénz, az ember semmit nem visz magával, ha elmegy - csak az élményt - hogy neki mindene volt, a másiknak meg azt, hogy nyomorgott, stb, üdv szeretettel

Trebo_Robert(szerző)2021. november 9. 14:00

@Mikijozsa: Üdv, és köszönöm a gondolatébresztő szavaidat!

Ha szabad, annyit hozzátennék, ha már a gondolatébresztést emlegetem, hogy a vigasztalást megtaláltam, mindig is meg volt találva, csak épp nem vigasztalt sosem. Tehát nem a vigasztalás, hanem a vigasztalódás az, ami nincs meg. Természetesen a vigasztalódás már az én dolgom és feladatom, mert kizárólag rajtam múlik, viszont nem is azért említettem meg, hogy arra utaljak, hogy mások további hatásaitól várnám a magamban kialakítandó vigasztalódást. Kicsit sem! Csak megjegyeztem, hogy a vigasztalódás az, aminél még nem tartok, sosem tartottam, de ez van, tehát nem panasz, csak megemlítés. Alapvetően a verseim sem panaszok lennének, csak úgymond élethelyzetek megemlítései.

Valamint a szenvedés: mivel szubjektíven tudom megélni, igen, valóban rossz. De ha megerőltetem magam és kívülről nézem a dolgokat, bár ez így lelketlenséget igényel, akkor azt kell mondanom, hogy a szenvedés jó, mert folyamatos tanulást, előrelépést, küzdelmet generál, és igazság szerint így életben is tart.

Tudom, hogy mindez fura és ambivalens (nyilvánvalóan még önellentmondásos is vagyok), de ismét csak azt tudom mondani, hogy ez van.

Mikijozsa2021. november 9. 12:47

rossza szenvedés, elhiszem, kívánom találj vigasztalást, üdv szívvel

Trebo_Robert(szerző)2021. október 26. 19:46

@orpheus3535: Sokfelől meg szoktam kapni, hogy mindig minden csak rajtam múlik és azon, hogy én mit szeretnék :) pedig ugyanolyan ember vagyok mint mindenki más - ugyanúgy képtelen vagyok egymagam teremteni bármit is, ha kizárólag a saját döntéseim, akarataim és kívánságaim mentén cselekszem. Szerintem társas lény vagyok én is, így ami velem történik, az másoktól is függ, nem csak tőlem (kivéve, ha filozofikusan nézem).

Beírok egy részlet az Egyedül élni és halni versemből
...
A szemembe mondják, hogy nagy kincset érek,
De kifogyok lassan, attól félek, végleg.
Mások öröme vagyok: Hívnak, ha kellek,
Csak ne legyenek bennem saját igények.
Ne kérjek segítséget, bírjam egyedül!
Könnyen beszél, ki társak között elvegyül
...

Egyáltalán nem akadékoskodni akartam.
A véleményedet nagyon köszönöm!

orpheus35352021. október 26. 15:02

Szép vágy, mert lesznek majd, ha szeretnéd. Gratulálok versedhez:Ildikó

Trebo_Robert(szerző)2021. október 24. 23:53

@DJ: Ez így már sokkal érdekesebben megválaszolható kérdés. Eleve abban sem vagyok biztos, hogy voltaképpen én irányítom az életemet és a világomat (ha van ilyen) vagy sem. Ez alapján hogy is tudhatnám, hogy mi volt előbb? Vajon tőlem függ minden az életemben vagy én függök az életemtől? Valószínűleg is-is, de semmiben nem vagyok biztos :) Bár úgy tűnhet, ám kicsit sem elhülyéskedni akarom ezt a témát, épp ellenkezőleg, hisz azért vettem számításba mindazt, amit az imént leírtam, hogy megemlítsek minden engem befolyásoló tényezőt.

Azonban normálisabban, vagyis inkább kézzelfoghatóbban felelve azt mondanám, hogy sosem akartam, nem is akarnék hatást elérni verssel (ez persze részben hazugság, de kifejtem). Nem célok eléréséért írok, mivel már az íráskor célban vagyok. A cél előtt a múzsám és az ihletem van. A célban az érzéseim megfogalmazása van jelen (mely sosem tud - még magam számára sem - pontosan ugyanaz lenni leírva, mint érezve). A cél után pedig van (vagy lenne) a hatás és a hatásosság. Ez viszont sosem vezérelt, kivéve a formaiság és csúnyán fogalmazva a vers szerkesztése tekintetében. A formára mindig figyelek, hogy abba úgymond valamilyen tökéletességet vigyek bele (nem mások számára tökéleteset, hanem magam számára - tehát míg nekem mond valami nagyon fontosat az, ha például egy adott versem sorai rendre hat és nyolc szótagos szerkesztésben követik egymást, addig mások talán észre sem veszik ezt a felépítést, vagy ha igen, úgysem tudják, hogy mit jelent, vagy hogy egyáltalán van bármiféle jelentése). Ha a hatásosságot keresed, akkor azt nálam a verses rejtvényekben leled, s nem feltétlenül a szavaimban és a megfogalmazásban.

Mivel az imént részben hazudtam. Így azt mondom kiegészítésként, hogy ha Rá gondolok, akkor természetesen volt és van arra vágyam, hogy szépet és hatásosat írjak, de - hogy megmaradjon az ambivalenciám - örülnék neki, ha nem lenne erre vágyam, mert az ihleteimet nem olyan jó megélni. Agyalni és gondolkodni rajtuk igen, de ezeket érezve átélni nem. Vagy, ha már mégis ez a sorsom, akkor azért örülnék neki, ha meglenne a sorsom elleni küzdelem (a versírás) hatása. Ám mihelyt ez a nem kívánt motiváció elhalna, vége lenne a gondolataimnak. Most akkor mi a jó?

A jóban-rosszban téma senkinek sem az asztala, mivel senki sem tudja úgy megvitatni, hogy közben ne érezzen benne kettősséget. Már maga a megnevezés (jóban-rosszban) is ilyen. Hiába van minden rosszban valami jó, és minden jóban valami rossz, attól még az ember szíve szerint próbál a legkisebb rossz dolgok ellen is tenni. Törekedni lehet rá, hogy a rossz dolgok is el legyenek fogadva, de kétlem, hogy bárkinek is maximálisan sikerülne. Enélkül pedig hogy is lehetne bárkinek is az asztala a jóban-rosszban? Nekem sem az, csak próbálom megfejteni, hogy mit is jelenthet, s mi az a pont, ameddig élni lehet, esetleg kell is vele.

Sok versed van, így eddig csak szemezgettem belőlük. A legnépszerűbb persze adta magát, mert csak egy kattintásnyira volt az adatlapodon, ám elsősorban a címadásnak, s nem a népszerűségének köszönheti azt, hogy elolvastam. Egyébként az első versed, amit megismertem, a Dobókocka volt, így számomra egyértelmű volt, hogy a Mese-szigeten bóklásszak :) tehát nem a szerelmi költészetedre figyeltem, ezért a bemásolt (Kiszakítom magamat) versednek nagyon örülök, mert másképp nem biztos, hogy időben találkoztam volna vele. Azt viszont egy percig se gondold, hogy nem erre számítottam, illetve nem ezt kerestem - mert nyilván nem ezt kerestem (mint ahogy semmi konkrétumot sem), de az igazsághoz hozzátartozik, hogy amúgy sem tudom, hogy mit keresek :) egyszóval az is lehet, hogy mégis erre volt szükségem, úgyhogy köszönöm! :) Azt hiszem, ha tudnám, hogy mit keresek, akkor nem keresném.

Például a Tegnap elkezdtem meghalni versem első hozzászólójának (Karacsay Lujza) épp ma olvastam el a verseit. Kerestem ezeket a sorokat vagy sem? Nem tudom. Most viszont gazdagabb lettem általuk. Ajánlom! Kivétel nélkül mindet - csak tízről van szó. Érzelemgazdag, vegyes érzésekkel teli alkotások, és ezekben is sok választ (vagy ha nem is választ, de minimum ismerős élethelyzetet) leltem. Például a Szerelmes vagyok című versének az első sorában olvasható "problémával" küzdök én is... Jó a megfogalmazás? Azért kérdezem, mert túl sokan azt válaszolnák, hogy nem, és szerintem még pozitív tulajdonságnak is neveznék. Kell egyáltalán az idézőjel? Én problémának látom, úgyhogy én erre mondanám azt, hogy nem.

DJ2021. október 24. 18:48

@Trebo_Robert: A Semmi előtt versedben éreztem a szenvedélyt, a kontroll mentességet... Tetszett!
A Beteljesedett igazi kérdése: Volt-e tiszta, igaz vágyad arra, hogy szépet, és hatásosat írj? ( Tyúk volt előbb, vagy a tojás? Azért alakult így az életed, mert hatásosat akartál írni, vagy azért írtál hatásosat, mert így alakult az életed? "Bármit meg tudsz teremteni." - gondolattal erre is utaltam. )
A jóban-rosszban nem az én asztalom, de köszönöm, hogy szóba hoztad. Miattad átolvasgattam az érzelmesebb, szenvedélyesebb írásaimat. Nagyon jó volt összegzésre ez a visszatekintés. Közben találtam egy a jó és a rossz témát is érintő verset, amit ide bemásolok neked. ( Bár tudom, nem ilyen válaszra számítottál - nem ezt keresed. )
Domonkos Jolán: Kiszakítom magamat
Joli:)

Trebo_Robert(szerző)2021. október 24. 12:12

@DJ: Hihetetlen, hogy ezt a Beteljesedett versedet így és ekkor írtad. Ugyanis tegnap elolvastam a jelenleg legnépszerűbb versedet (Együtt jóban-rosszban). És megfogalmazódott bennem egy kérdés. De egyáltalán nem konkrétumokkal kapcsolatban, hanem általánosságban. És ez a kérdés (amit ezen válaszom részeként felteszek neked) szinte egy az egyben arra vonatkozik, az én olvasatomban legalábbis, amit most te kérdezel tőlem.

A te kérdésedre, melyet nekem kell feltenni magamnak, az én válaszom az, hogy előre, azaz célként: nem, tehát egyáltalán nem akartam a fájdalmat. De ha már így alakult (konkrétumában: jobbára a körülmények miatt), hogy létrejött ez a fájdalom, akkor viszont igen, igenis akartam, akarom. Ha nem akarnám, akkor a jó dolgokat sem érdemelném meg. Hogy is akarhatnék, vagy szerethetnék teljességgel bárkit vagy bármit, ha nem fogadnám el őt vagy azt minden velejárójával? Emberek vagyunk hibázunk, sőt, vannak állandó hibáink is, de ha a hibákkal együtt el tudjuk egymást elfogadni, akkor a jóban-rosszban fogalma szerintem igazán minőségi értelmet nyerhet.

A neked (illetve igazából bárkinek) szánt kérdésem:
Mit értesz az alatt, hogy jóban-rosszban?
Nem a versedre vonatkozik ez a kérdés, melynek a gondolatai egyébként nagyon tetszenek (főleg a "nem fogom fel ésszel" és a "vendégként tenálad"), hanem a témára, melyet érintesz. A kérdésem már tegnap, többek között az utolsó verssor miatt fogalmazódott meg bennem, csak épp aludtam rá egyet :) ami nem baj, mert így legalább te kérdeztél előbb, s talán jobban meg tudom fogalmazni magam.

"egy közös csónakban, / a finom habokon"
Ezen kép alapján (de már korábban is, tehát ettől bőven függetlenül, csak most újra) elgondolkodtam a jóban-rosszban elvén:
Vajon a jóban-rosszban kitartás csak a hullámok legyőzésére vonatkozik, vagy a csónakban ülők hibáira is? Hangsúlyozom, hogy nem a vers konkrét ihlete érdekel, hanem a jóban-rosszban témáról mások véleménye általánosságban. Csak mivel te versben is érintetted ezt a témát, így tőled kérdezem :)

Először viszont leírom a saját, dilemmával vegyes véleményemet is:
Szerintem jóban-rosszban könnyű kitartani, ha a jó és a rossz dolgok kívülről érnek egy párt (például egy közös csónakot).
De mi van akkor, ha a jó és a rossz dolgok belülről fakadnak (például a közös csónakon belül)? Olyankor is számít még a jóban-rosszban elve? Vagy akkor már kidobható, esetleg kidobandó a másik fél a csónakból?
Illetve van még egy harmadik (meg persze negyedik, ötödik... sokadik helyzet is). Mi van akkor, ha a hullámok folyton felborítják a csónakot? Sőt, elsüllyesztik azt, s hiába kapaszkodunk egymás kezébe, ha egyszer csónakunk (azaz semmilyen, de tényleg semmilyen hátterünk) nincs, csak szívünk és érzésünk?
Sokadik helyzetnél: Mi van akkor, ha egyedül hajóznék a szemközti szigetre, de valaki beül mellém, mondván, hogy segít átevezni oda, majd menet közben kidob a saját csónakomból? Utána úszok. De valójában ki vagy mi után is? Kit vagy mit is szeretek? Lehet, hogy csak a csónakot? Én nem hiszem! És nem is így érzem. De mit számít, ha csak én hiszem és érzem így? Meglehet, hogy nem szabad olyan szekér után futni, ami nem vesz fel... De ha enyém a szekér? :) Ezek rossz dolgok, de a jóban-rosszban elvnek csak úgy van teljes értelme, ha ezt elfogadom és ezzel együtt akarok és szeretek valakit vagy valamit. Vagy nem? Vagy csak a színtisztán kívülről érkező fenyegetésre vonatkozik ez az elv?

A Szenvedély kezdetű újabb reakcióversedet is nagyon nagyon köszönöm! :) A zárójelben lévő kérdésedre viszont egyértelműen úgy felelnék, hogy ezen ihletek mentén nem akarok, szerintem nem is tudnék nagy költő lenni (és úgy érzem, még kicsi sem), főleg nem, ha "még" formában kérdezed, azaz erre már másképpen kell fogalmaznom: eddig sem akartam. Más ihletem, múzsám viszont nincs, szóval ezek nélkül ha akarnék sem tudnék költő lenni, legfeljebb ihlettelen, de az meg milyen már? (dalszövegeket azért írnék) :)
Ellenben a Van egy saját költőd versemnek a címéből adódóan talán érezhető is és nem csak látható, hogy valakinek viszont vagyok a költője (s Ő mondta így, nem én), de - s nem azért, hogy folyton elégedetlenkedjek - egyáltalán nem a költője szeretnék lenni, ezért még a strófákat is elégetném, ám ez van és valahogy elfogadom (bár ez nyilván hazugság...)
A hazugságnak az idézőjeles formájáról (jelentsen ez kinek-kinek bármit is), azaz a "hazugságról" van még pár versem ugyanebben a témában, majd feltöltögetem. Egyet beírok ide.


Az igazságom

Szavakkal és rímekkel
Harcoltam a szíveddel.
A szemedre hallgattam,
Így meg persze
egyre beljebb haladtam.

Hazudok és hazudtam
Másoknak és magamnak.
Engem senki nem ismer,
Hogy te halkan
csillagokig elviszel.

Szavakkal és rímekkel
Harcoltam a szíveddel.
Mivel tovább nem bírtam,
Titkon neked
én őszintén megnyíltam.

Hazudok és hazudtam
Másoknak és magamnak.
Az Isten sem bocsát meg,
Tüzes vassal
majd a pokol szétéget.

Szavakkal és rímekkel
Harcoltam a szíveddel.
Igazságom benned van,
Őrzi lelked
sziklasúlyú titokban.

Hazudok és hazudtam
Másoknak és magamnak.
De így veled lehetek,
Mert szép lassan
már csak téged szeretlek.

Felhagytam a rímekkel,
Beteltem a szíveddel.
Végleg beléd zuhantam.
Minden rendben!
Csak neked nem hazudtam.

DJ2021. október 24. 09:49

@Trebo_Robert: Még ez jutott eszembe... ( Szeretetem, hogy inspirálsz...)


Szenvedély van, tűz a versben,
ez hiányzott, ezt kerestem.
Égő fájdalom, vad gyönyör...
Rövid, velős, magvas, tömör.

Nem ábrándos gondolatsor,
mit megrágtál vagy tucatszor,
odacsapott kemény szavak,
kígyót, békát kiáltanak.

Íme itt vagyok, szenvedek,
lásd a sors, hogy elbánt velem,
szívem vérzik, a kín gyötör,
sötét, és mély ez a gödör...

( Sorsod oka soha nem más,
az élet egy nagy tanítás,
akarsz még nagy költő lenni?
Bármit meg tudsz teremteni... )


Joli:)

DJ2021. október 23. 23:30

@Trebo_Robert:

Beteljesedett

Jó vers érzelmekből fakad,
kérdezd hát meg önmagadat,
akartad a fájdalmakat?

Joli:)

Trebo_Robert(szerző)2021. október 22. 23:10

@DJ: Mivel a reakcióversem visszarángat abból a hangulatból, ami felé, úgy érzem, elkezdenél terelni, ezért ez alapján nem hiszem, hogy arra következtetnél, hogy márpedig tényleg nagyon hálás vagyok az én versemhez hasonló felépítésű soraidért, főleg a versed üzenetéért! Ezért még a válaszirományom előtt megírom, hogy: Jól esett, főként az első versszak harmadik sora. Köszönöm!


Semmi előtt

Sokszor hallom: Ne kiabálj!
Szenvedőnek ez a szabály.
Ne ordítozz! Hiszen, ha fáj,
akkor csend van, s nem jár a száj.

Aki a kínt úgy ismeri,
hogy fájdalma nem emberi,
annak nincsen hangja semmi!
Ezt kell, mondják, megjegyezni.

És akinek van ereje
rímet írni, annak persze
nem telt még le minden perce...
Ám ez biztos, hogy szerencse?

DJ2021. október 22. 10:59

Minden mögött
(Kincsek)

Minden sor szép, én úgy látom,
benne vágyak, sok-sok álom,
ember vagyok, ezt kiáltod,
szeretnék egy szép családot.

Minden sor szép, mert a tied,
volt olyan perc, mikor hitted,
valóság lesz végre minden,
kislány, fiú, és egy hitves.

Minden szép sor rólad mesél,
az, amit most rímbe szedtél
megélhetted érzelmekként,
az életed értelmeként.

Joli:)

Erubina2021. október 21. 16:53

💟

Leslie20162021. október 21. 06:55

Hát ez nagyon szomorú, de korodból kifolyólag még nem késtél le semmiről.
De a vers jó.
Szívvel.
László

feri572021. október 21. 05:59

Szomorú méla bús gondolatok egy nagyon szép alkotásban.
De eljön majd a pillanat amikor az álmaid valóra válnak.
Nagy Szívvel és nagy Elismeréssel gratulálok a remek versedhez Róbert.
5. Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri

Zsuzsa03022021. október 21. 05:40

Szomorú, fájdalommal teli versedhez szeretettel
gratulálok!
Szép napokat, jó egészséget
kívánok:
Zsuzsa

Trebo_Robert(szerző)2021. október 20. 22:21

@John-Bordas: Amikor a "Lány az éjszakában" versemhez írtál egy rövid észrevételt, akkor én is megtudtam valamit. Azt, hogy te az értve olvasók közé tartozol :) Száz százalékosan nyilván nem tudjuk egymást érteni, de ha csak közeledünk afelé, akkor már jó, s tudjuk látni és láttatni, hogy nem csak súlytalan szavakkal dobálózunk. Köszönöm az itteni véleményedet is!

Egyébként a következő versemet, melyet feltöltésre szántam (jelenleg várja a sorát) nem a te ihletedből írtam, mivel már korábban készült (és későbbre is szántam volna a publikálását), viszont amiatt töltöttem fel (mihelyst ez a versem elfogadásra került), mert többek között a benne megírt témáról is beszélgettünk "Az egy parancsolat" című versednél. Ha a moderátorok is úgy ítélik meg, akkor hamarosan olvasható lesz az is.

Trebo_Robert(szerző)2021. október 20. 22:08

@S_Patricia: Köszönöm a véleményedet! Meglepő módon egyre több embertől kapok kifejezetten jó értelemben véve egyre érdekesebb meglátásokat, és őszintén remélem, hogy nem csak én akarom ezt belelátni mások soraiba. Ennek okán muszáj kiemelnem azt, hogy a szomorú témájú versem felépítését humorosnak találod, mivel ez valóban tetszik, és részben még helyes észrevétel is.
Na, azért ennek a versnek egyik elemét sem szántam célzottan humorosnak (ezért írtam, hogy csak részben), de az teljesen igaz, hogy ambivalens módon, ha az ihletet nem is jó megélnem, akkor is annak azért különösen tudok örülni, hogy egyáltalán van ihletem, s nem csak vakon írok erről-arról. Az ihletemmel pedig igyekszem jól bánni. Az ebből adódó kettősség érződhet a téma és a felépítés egymástól eltérő hangulatán. Az irományaim ezen tulajdonságát nemcsak elismerem, hanem néha törekszem is rá, hogy ilyen legyen, mert első az ihlet. Ha valaki bánt, de szeretem, akkor ezzel együtt, így szeretem, vagy sehogy. Egyébként van egy ettől jóval játékosabb versem egy bizonyos értelemben ennél bosszantóbb témáról, de azt szerintem nem tölthetem fel az abban használt szavak miatt :) Szóval az ambivalencia és a szinte mindent érintő dilemma nem áll távol tőlem.

John-Bordas2021. október 20. 22:02

Robikam,egy valamit megtudtam rólad versedbol, kitűnő és lélekben gazdag ember vagy, büszke vagyok rád és hogy ismerlek,nagy szívvel és figyelővel gratulálok hozzá ölel János szeretettel

S_Patricia2021. október 20. 21:37

Kedves Róbert ez a családi nincstelenség időleges az biztos. A vers azon kívül, hogy szomorú, mégis humorosan felépített... szívvel gratulálok, hogy sikerült kiírni a szomorúságot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom