Kapitány Cintia Orsolya

És gyertyákat veszek

És gyertyákat veszek majd lámpásnak,
majd teával nézem, ahogy ugrálnak.
Körbe kis lángok a sötétben,
és sírok, miért kell éreznem.

Hogy milyen lenne ez a szoba élettel.
Ha megtölthetném újra magam lélekkel.
Vigasztalni próbálnak, nem tudnak.
Fáj a hidege a pokrócnak.

Mert látom ezeket a fényeket.
Amit otthonnak neveztem, és éltetett.
Most meg idegen az ágy, ahova lefekszek.
És nem hiszem, hogy valaha is szerettek.

De majd veszek gyertyákat lámpásnak.
És adok kis mézet a teámnak.
Hogy ne legyen ilyen keserű a pillanat.
Mikor a hulló levelekkel gyászoltunk.

Csak más nyarat.