Mintha szeretnének

Kérlek, ne olvasd versemet!

Közhelyen sosem parkoló,
inkább bolygó
lakókocsis cigányélet mögött
gurul az utánfutó mennyország.
Legtöbb, mit vontathatok
és kihozhattunk e sorsból,
itt hülyültem beléd, Istenem!
Itt nevelném gyermek anyám,
ha lenne jóanyám.
Itt halott apámat temetgetném már.
Itt nyújtok ikon ölelést
a retúrfiaknak és hétvégi húgoknak.

Vibrál a mobilon az animált jószándék,
mint angyalkás szalvettában a
csirkefarhát,
esetleg csillámporos zsíroskenyér
az adakozótól a ráutalt tenyerén.
Mintha szeretet volna,
mintha a szeretet szólna:

"Ejh, de könnyű elérni a nyomorult szeretetét!"

Dezodorként párolog a
hálaima mégis jótevőimért.
A hűtőben a magánytól
vacog egy jégkocka és a hidegtől
a lelenc citromlé.
Ezen mosolyog Donald kacsa
meg jó pár burkolatmatrica.

A mikrón otthagyott telefonszámok, névjegykártyák. Barátságcédulák.
Gémkapocs kapcsolatok, melyeket barátságos
ismerősökké kunkorít az
együtt rezonáló mikrohullám.

Megfordítom a webkamerát:
Szériaszámos Jézus
sematikusan és
molett-lelkű önmagam.

Az egykori ideál ma már ballaszt,
holnap pedig
lélek súlyfelesleggé válik már.

Kérdem is Kisatitól
vagy Istentől, mindegy már:

"Hányszor kell még magamhoz nyúlni
vagy kurvának fizetni,
hogy szerelmemként odabújjon,
hogy a magány múljon?"

Ez elvontatott lélek ablakán
anyám szoknyája a függöny.
Félre sem húzom,
úgy kiáltok ki a sztrádára:

"Az életre az életben kell megérni!"

Kikötök a Gát utcánál.
Egykoron bűnös cigány
vétkeiből ocsúdó, megtért romaként
a közösség lelki peremén
antik tragikusan kérdi:

"Jómodor, etikett vagy önazonosság?!"

Már majdnem iszkolok,
visszafordulva beszólok mégis:

"Hahóó, kultusz rajongók, a közösség második lelke az
árnyékszék, balra az oltár után."

Leparkolok a Flóriánon.
Hajnalban kifutok a tízemeletesek közé.
Egy itt hagyott birodalom állkapcsán,
kivert fogsor romokon sarjadó
százszemű közönypanelekből
Istenarc alakul.
A galambok rebbenésével így szól:

"Szeressétek Kisatit!"

Az ablakokban
mosolygós arcok integetnek bátorítva.
Odafent.
Elüvegezve.
Műanyag nyílászárók mögül.

Leforrázva visszaintek
és sírva a lakókocsiba távozok.
Úgy zárom be az ajtót,
hogy ember ide be
többé nem léphet,
mert amit láttam és megéltem,
egész olyan volt,
mintha szeretnének...

2021. augusztus 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 16:13

@feri57: Köszönöm Feri, igazán jól esik tőled.

Szeretettel üdvözöllek

Atis

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 16:11

@S.MikoAgnes:

Drága JÓ Ági!

Pont amikor írtál, olyan rossz kedvem volt. Elolvastam és megérintődtem. El is menekült a komorság.

Olyan jól esik tőled valamennyi rezdülésed

Ati

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 16:07

@Katkamano: Nagyon hosszan ölelnélek drága Katka

Ati 😌😊🙂

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 16:06

@John-Bordas: Drága János!

Tiszta szívemből köszönöm, hogy szeretettel vagy irántam,meg azokat is, amiket írtál. Különösen azért tartalak igen nagy vonalúnak, mert hónapok ota nem válaszoltam az emailedre, te pedig nem bántódtál meg és továbbra is méltatod az alkotásaimat. Hatalmas szíved van...

Igazad van tudom én azt jól. Igyekszem magamat szeretni, de olykor megfeledkezem értékeimről méltóságomról és Istengyermekségemről. M@sokat sokkal könnyebb szeretni, mint magamat... A lényeg, hogy benne vagyok egy gyógyul@si folyamatban, ami nem mást jelent, minthogy Isten tenyerén nyugszom.

Mint, ahogyan te is drága jó John...

Valódi, nem csak ide írt szeretettel

Lólé Attila

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 15:56

@Leslie2016: Köszönöm Kedves Laci

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 15:55

@orok.szerelem55:

Szia Margit!

Annyira jól esett, amiket írtál. Üdvözöllek szeretettel Atis

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 27. 15:54

@m.falvay: Köszönöm Miki! Igazad van. Szívvel fogadtam, amiket írtál nekem.

Szeretettel Atis

Lole_Attila(szerző)2021. szeptember 26. 19:30

@gypodor: köszönöm neked. Jól esett tőled, hogy írtál. Ide is meg emailben is. Tőled különösen jól esik

Atis

m.falvay 2021. szeptember 16. 21:06

Ez a vers egy éhes ember jaj kiáltása egy szeretetre éhes emberé . Aki kapni akar , először adjon , és fogadja el önmagát .
Szívvel Miki

orok.szerelem55 2021. szeptember 16. 18:29

,,Egy itt hagyott birodalom állkapcsán,
kivert fogsor romokon sarjadó
százszemű közönypanelekből
Istenarc alakul.
A galambok rebbenésével így szól:

"Szeressétek Kisatit!""
Kedves Attila, szíven ütött a versed!
A magány, a szeretethiany nagyon tud fájni!
Remek versedhez szívet hagyva szívből szeretettel gratulálok!
Margit

Leslie2016 2021. szeptember 16. 16:01

Fájdalmas és szomorű vers.
Őszinte kemény szavak.
Szívet adtam.
Lászlö

John-Bordas 2021. szeptember 16. 12:14

Drága Attila,versed benitoan fájdalmas gondolatok sorozata.Egyedi markáns képek,kétségbeesett segelykialtasokkal,de nem kaptál választ eddig!Hogyan tudnám megmagyarázni neked, hogy amíg Kisati nem szereti és nem fogadja el saját magát úgy ahogy van,addig senki más sem fogja.Attila,a környezetünk egyenes kivetulese belső vilagunknak,azaz ami bent van a lelkedben azt látod megvalósulni magad előtt,ha a világot magad körül megváltoztatni kívánod, elsőnek neked kell megváltozni,így működik a rendszer!! Értem,hogy Jézus szeretete életed mozgató rugoja,de a szeretet csak az első lépés, követni kell ( ez sokkal nehezebb mint a szeretet) és ha követed akkor érted meg,hogy " szeresd felebaratodat mint önmagadat" mit jelent.Addig amíg saját magát az ember képtelen szeretni,addig nem tud szeretni senki mást sem!A versed igazgyöngy Attila,nagy ❤️ hagytam versednel szeretettel ölel János

Katkamano 2021. szeptember 16. 10:13

Nagyon erős hatású vers, formailag is támogatja az érzést! Mi itt vagyunk, és szeretjük, ahogy írsz!❤

donmaci 2021. szeptember 16. 09:37

Szép szomorú alkotásodat szívvel olvastam Józsi

S.MikoAgnes 2021. szeptember 16. 08:23

Kedves Attila!
Ha nem olvasom, kevesebb lettem volna.....
Megrendítően szívbe markoló Nagy VERS-et írtál!
A magány és fájdalom művészi értékű kifejezése minden sorod.
Hatalmas 💓-es elismeréssel, szeretetteli ölelésemmel:
Ági

feri57 2021. szeptember 16. 07:43

Nagyon szép életábrázolás a mai korkép fájdalmain.
Nagy Szívvel és nagy Elismeréssel gratulálok Attila.
Baráti üdvözlettel.
Feri

gypodor 2021. szeptember 16. 06:50

Elolvastalak! Mégis! Remekül megírt, egyedi versképekkel manipuláló,
meggyőző vers
Szívvel
1.
Gyuri