Unger Erika

Tanmese a változásról

Biztos voltam benne, kiborultam.
Előttem problémák tornyosultak.
Gyenge voltam, és elesett.
Minden el van veszve, éreztem.

Ekkor jött a nagymama,
halkan súgta: Gyere csak!
A konyhába kísért engem,
álltam ott értetlen`.

Három fazekat vett elő,
mindet a tűzhelyre tette ő.
Vizet forralt mindegyikben,
a gyöngyözést várta csendben.

Forráskor az egyikbe krumplit tett,
másikba egy tojást, nyerset,
harmadikba őrölt kávé került.
Húsz percig vártam, mi lesz, türelmetlenül.

Majd lekapcsolta a tűzhelyet,
a krumplit és a tojást egy-egy tálba tette,
a kávét finoman egy pohárba öntötte.
Már nem sokáig hagyott függőben...

Ugyanis ezután megkérdezte:
Mit látsz itt, kedvesem?
Krumplit, tojást, kávét - válaszoltam.
Nézd meg jobban! - szólt biztatóan.

A krumplihoz hozzáérve,
azt puhának véltem.
A tojás héját leszedtem,
a belsejét megnéztem.

Az bizony kemény volt.
Ekkor következett a korty.
A kávét ízletesnek találtam,
illatosnak és aromásnak.

Megértettem a lényeget,
a víz a problémát jelképezte.
A három dolog egyforma hatásnak volt kitéve,
de hárman reagáltak rá háromféleképpen.

A kemény krumpli puha lett.
A törékeny tojás megkeményedett.
Az őrölt kávé a vízzel keveredve,
új csodás elegyet hozott létre.

Azt sugallta nagymama,
hogy ne adjam fel soha!
Tanuljak a hibákból,
és ne féljek a változástól!