Czető László

Őszülni kezd

Vakítva világít már a délutáni Nap,
A tetőbe, kéménybe lassan beleharap.
Sugarától most csak egyik orcám ragyog,
Jobbomon a fűben meg alaktalan vagyok.
Bőrömön a szellő most nem siklik szépen,
Szél fújja a hajamat s felhőket az égen.
Jőni fog az égi áldás, mitől a föld ázik,
Mezítlábas papucsomban lábujjam már fázik.
Hallgatom, hogy zörögnek a levelek, mik zöldek,
A színesek itt néhányan már elérték a földet.
Lesz még pár ezer, mi őket majd követi.
Az ember majd a szép színükben örömét leli.
Kevés már a kertben a mostan nyíló virág,
Be kell látni, hogy őszülni kezdett idén a világ.