Hóbor Hajnalka

Életem

Rendet kell tennem az életemben
Elengedni mindazt ami nem jó nekem
Be kell dobozolnom most a múltamat
Hogy a jövőmnek elég hely legyen.
Kell egy doboz a sérelmeknek
Kell egy ahová a bánatot teszem
Kell egy doboz a félelemnek
S ez a doboz elég nagy lesz azt hiszem.
Kell egy doboz az üres szavaknak
Amikkel tele lett a polc az évek során
És kell egy nagy doboz majd a haragnak is
Mert az is csak gyűlt de most végre kidobnám.
Kell egy doboz a hazugságoknak
S az önámítást is melléteszem
Elférnek majd egy nagy dobozban
Hisz összetartoznak azt hiszem.
Kell majd sok kis doboz is
Amibe az apróságok jönnek:
Fájdalom kétség és szomorúság
Az el nem sírt keserű könnyek
A csalódottság és a fásultság.
Csak gyűlnek egyre a dobozok
S lassan üres lesz körülöttem minden.
Így állok majd egyedül egymagam
Úgy ahogy megteremtett az Isten.
Nem marad más semmi
Csak én és a nagy szívem
Tele mindennel ami jó nekem
Megtartom azt ami jó volt
S megszépíti az életem.
Marad a holdfény s a madárdal
Maradnak benne a csillagok
Melyek most is beragyognak engem
Miközben a dobozokba pakolok.
Marad a zene és marad a tánc
És maradhatnak a sóhajok
Maradhat egy fényes szempár
És maradhatnak a mosolyok.
Megtartok pár könnycseppet is
Mert ezek örömkönnyek voltak
És megtartom a szerelmeket is
Még akkor is ha néha fájtak.
Csak az maradhat az életemben
Ami szép volt és jó nekem
Összepakoltam már mindent ami nem kell
S így rend lett végre idebent.