Én út leszek
Az univerzum hajlik...
Elég volt most már felkelek
Önsajnáló többé nem leszek
Van ezer dolog mit tehetek
Ezentúl én megint út leszek
Hiszen itt a mérleg elve nekem
Sajnálom hogy kicsit elfeledtem
Hogy míg az oroszlánok mellettem
Az én szárnyam bizony törhetetlen
Volna nekem még itt feladatom
Többé feledni azt én nem fogom
Bármi is lesz el már nem veszek
Megígértem tehát megint út leszek
Út leszek már annak aki hagyja
S neki nem hagyom hogy feladja
Megmutatom mindenki szállhat
Ha szeretne újra mellettem járhat
Bármi is lesz el többé nem veszek
Hiszek újra és én megint út leszek
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Freyja.seior2021. szeptember 5. 22:56
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Eci2021. augusztus 28. 11:41
Kedves Viktor! Fantasztikusan jó vers! Szívből gratulálok hozzá és figyelőmbe vettelek. Óriási szívet hagyok jutalmul. Szeretettel Edit
Út leszek már annak aki hagyja
S neki nem hagyom hogy feladja
Megmutatom mindenki szállhat
Ha szeretne újra mellettem járhat
Bármi is lesz el többé nem veszek
Hiszek újra és én megint út leszek
feri572021. augusztus 28. 04:33
Remek filozófiaversed Viktor.
Szívvel gratulálok.
Feri
fredok2021. augusztus 27. 21:29
Az a helyzet, hogy totál hasonlóan gondolkodunk az "utakkal kapcsolatban...Azt szoktam mondani, hogy az a sor, amiben én állok, az velem kezdődik. Ebből kiindúlva, egyértelmű, hogy aki az "út maga, az hasonló elveket követ....
Gratulálok, nagy szívvel és sok szeretettel: fredok