Tresz Csilla

Pénzbörtön

Nagy kalitka ez,
Egy teljes színtér,
Mondhatni, egy felfegyverzett
Játszótér.

Nagy gyerekek lakják,
Kőfalaikat rakják,
Modoruk oly megnyerő,
Hogy teljesen meglepő.

Aztán megszólal elsőre,
Majd végig ugyanúgy estére,
S nem látod szemed előtt a lényeget,
Mert a színfelhő feledtet.

Vakon hiszek az emberekben,
De ők nem látnak engem,
Hisz csak egy csupa szív feszület vagyok,
Kit az ég ésszel megátkozott.

A pénz csak a pénzt látja,
És jó, ha nem állsz az útjába,
Hisz amint nem úgy viselkedsz,
Diszkréten eltapos, helyre(le)tesz...

A pénz egy börtön,
Ahol a rabok vígan élnek,
Ahogy magába szippant hatalma,
Jaj az addig ismert csuhásokra...

A pénz egy bárka,
Nem mindegy, ki száll be,
Mert ha gyenge vagy, és zsarnok,
Kiskirállyá leszel ott,
S mindent, mi szép volt,
Letaposol...