Csak még egyszer...
Ez a nap már nem olyan, mikor még éltél,
pedig te tudtad, hogy eljő, mégsem féltél,
még egy napot a jó Istentől nem kértél.
Szemedben nem volt könnycsepp, szívedben bánat,
azt mondtad, amíg még élsz, a halál csak várhat,
téged addig szomorúnak, búsnak sosem láthat.
Erőt adtál a gyengének, eszet a butának,
akkor is szerettél, ha mások utáltak,
a hátad mögött valótlanságot dumáltak.
Világosság voltál a nem létező fényben,
egy kapaszkodó az elveszett reményben,
a sok sötét közt csak te voltál fehérben.
Csak még egyszer itt lehetnél újra velünk,
utat mutatnál, fognád szorosan két kezünk,
szavaid vigaszt, reményt adnának nekünk.
Keresni a jót, a szépet, meglelni a békét,
nem kivárni az élet gyötrelmes végét,
akarni a szeretetet, érezni az élet létét.
Csak még egyszer...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Mama2222021. július 26. 10:26
Nagyon tetszik és gratulálok. Rékucii
lejkoolga2021. július 26. 04:10
Meghatódva olvastam szívet érdemlő alkotásod, kedves József!
Olgi
VaradyEndre2021. július 25. 20:27
Szépen megírt emlékezés versedre szívet adok.
Endre
kokakoma2021. július 25. 17:36
Csendes szívvel gratulálok búcsú versedhez. . János
feri572021. július 25. 16:28
Megható, szomorú drámai hangulatú búcsúversed József.
2. Szívvel olvastam.
baráti üdvözlettel.
Feri
ditte1422021. július 25. 16:20
Kedves József!
Fájó, szívbe markoló!
A jók mennek el...
Részvéttel, nagy szívvel,
szeretettel:
Erzsébet
"Erőt adtál a gyengének, eszet a butának,
akkor is szerettél, ha mások utáltak, !!!!
a hátad mögött valótlant dumáltak."
John-Bordas2021. július 25. 14:49
Józsi, megdöbbentő versed a reggelem verse lett hatalmas ❤️ gratulálok hozzá ölel János szeretettel