Szerző
Vers

A verset eddig 704 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. november 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Horváth Zoltán

A vándor

Minden elől menekülve
Kínok között megfeszülve
Utcasarki kövön ülve,
Rémálomba szenderülve

Vándoroltam

Barátságos kisvárosban,
Személytelen nagyvárosban
Földes útnak a porában
Üldözöttemnek nyomában

Vándoroltam

Déli részről fel északra,
Napkeletről napnyugatra
Havas tájból sivatagba
Öt helyett csak négy évszakba

Vándoroltam

Tavaszi fű zöldje között
Bárányfelhők szirtje fölött
Megbélyegzett sorsom elé
El sem képzelt álmok felé

Vándoroltam
De már...
Megnyugodtam.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zoltan.horvath(szerző)2010. április 10. 07:33

:)

karolyfi2010. április 8. 21:22

:)

zoltan.horvath(szerző)2010. április 8. 19:10

Igaz.
Visszanézve régebbi önmagam és azóta más szerkezetet és verselést használván azt mondhatom ez a vers inkább épül az érzésre mint a vers keretformájára.
Tehát ahogy írtad kétélűek a sorok.
Talán nincs is bennük megnyugvás ha a mondanivaló nem harmonizál a tálalással.
De ezt mindig az olvasó dönti el.
Ezért IS köszönöm a véleményedet. :)

karolyfi2010. április 8. 02:27

Mint vers, Sunillal érek egyet.
Viszont mint érzés: talán néhány bölcsnek sikerül a megnyugvás...talán igen.

zoltan.horvath(szerző)2010. február 20. 17:21

Örülök neki hogy így gondolod :)

Köszönöm hogy olvastál.

tigris2502010. február 20. 12:52

Nekem is tetszik.

zoltan.horvath(szerző)2010. január 16. 18:36

Na tessék :D

Örülök neki.
Köszönöm.

designo2010. január 16. 18:07

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

zoltan.horvath(szerző)2009. november 28. 18:30

Köszönöm hogy olvastál és billentyűzetet is ragadtál hogy a véleményednek betűket is adhass :)

krisztitakacs2009. november 28. 14:57

könnyed, szellemes, kicsit mégis komoly! Nekem tetszik.
Gratulálok hozzá!

zoltan.horvath(szerző)2009. november 18. 23:16

Köszönöm a figyelmedet.
Mint írtam neki is ezt pont ilyennek szántam.
Természetesen nem magamnak írtam hanem a nagyérdemű olvasóknak:)
Akiknek a véleménye sokat jelent számomra.
Így a tiéd is!

titoka2009. november 18. 23:12

Gondoltam 'visszaolvaslak', és lám milyen jól tettem..nagyon jó vers, gratulálok hozzá. Ráadásul nekem sunillal ellentétben éppen a vége tetszik.
szeretettel: anett

zoltan.horvath(szerző)2009. november 17. 16:33

Köszi sunil a véleményt.
Jó a meglátás.A vége leülteti az elejét.
Ezt direkt így szántam.
Nem is repülőhöz hasonlítanám,hanem egy vadászhoz aki vadat hajtja.
Aztán hirtelen a préda teszi őt szelíddé és nem érez többé kihívást a régi szenvedélyében.
Most hirtelen csak ezzel tudtam érzékeltetni az általam kifejezni akart mondanivalót.
De az olvasó szava nálam szent! :)
Természetesen sokat számít a véleményed.

sunil2009. november 17. 14:30

Kedves Zoli,remek lenne a versed,én a végét nagyon sajnálom,leülteted,lehúzod,nem tudok hirtelen jobb szót,''lezunantatod'' arról a szép kerek ivről,amelyet kezdetben neki szántál.Mint egy bravúros kört leirt repülő,amelyből egyszerre kifogyott a szusz és már önnön kondenzcsikját is felinná egy csepp kerozinért,csak hogy le ne zuhanjon.
Nos,a kezedben van a repülőd sorsa,hadd repüljön tovább,és vele,általa,mi is...-:))
Szeretettel:sunil

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 23:39

icon!
Lehet szívezni ám ;)
De csak ha tényleg kedvenc!!! :)

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 23:38

Kisvirág!
Köszönöm hogy olvastál,véleményeztél és még tetszett is :)

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 23:22

Attila!
Örülök hogy olvastál ráadásul még magadra is ismertél benne :)

Törölt tag2009. november 15. 21:41

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2009. november 15. 21:25

Törölt hozzászólás.

Attila_the_hun2009. november 15. 21:15

Igazi hunokhoz illő vers. :)) Nekem is nagyon tetszik!

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 21:01

Köszönöm Azuur hogy olvastál,és örülök hogy tetszett.
Azt gondolom jól gondolod :)
Valamilyen szinten mindannyian vándorolunk és sohasem nyugszunk meg.
Az ember már csak ilyen...izgága :D
Mindig hajtja a kíváncsisága az új célok felé.

azuur2009. november 15. 19:20

Tetszik a versed, egész életünkben vándorok vagyunk, de talán soha sem nyugszunk meg :)

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 08:00

Köszönöm István a hozzászólásodat és hogy itt jártál nálam.

zoltan.horvath(szerző)2009. november 15. 07:58

Köszönöm Marianna.

szucsistvan2009. november 15. 07:09

Nagyon jó lett ez a versed Zoli

mezeimarianna2009. november 15. 05:10

Örülök...:))Néha mg kell állni erőt gyűjteni vagy öttmaradni örökre..Jó vers!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom