Szerző

Lacza Ákos

Életkor: 27 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 53 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. június 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lacza Ákos

Bátor világ...

Bátor világ, hol
képernyőn csorog
a fájdalom...
Megvéd, bár feláldoz,
mely oltáron, azt
még magam sem tudom...

A lényeget most
tisztára mosom,
megélem a pillanatot,
ősi szavakból lett etalon...

A változó nap, mely
reggel borús, életre hangol
a gyűlölet...
Lenyugszik a harag,
álmodni mer a szeretet...

Veled is csak többen
lettünk, nem érsz semmit,
mégis a legtöbb vagy,
egy ritka kincs, mi
nemigen akad...

Belefulladtak a mély
gondolatokba a sekély
bizalmak cölöpjei,
nehéz most vizet nyelni,
szörnyű lehet életben maradni...

Túlzás ajándék a halál,
beérni kevesebbel,
az tényleg nemesebb
gesztus, pislogva néz
az élet s felkiáltás: "Mi van!?"

Éberségemben a tej
aluszik, rajta bogarak
hajóznak, hallani, ahogy
léket kap a tej, megijed
s kifut korlátjaiból...

Halni kel fel a nap,
hogy estére életet álmodjon...
Bár, mint kisgyermek tekereg,
reggelre nyakára tekert
álomfonal...

Hajnali 3:26,
sok dolgom akad,
még fent kell maradni,
az életemmel így
nem fogok haladni...

Téged ismerlek, rég voltál
egy hang a sok közül,
belém hazudtál, megérted
mondatát, s fáj, hogy most itt vagy...

Gondoltam, ismét ámulatba
esve halok újra, sokadszorra...
Már számolni se tudom,
elhagyott már minden,
mi egykor akaratnak
hívatta magát...

Fáradtan főzi le magát
a félhomály, halandók
itala mégis erőt ad a
másnapi halálhoz...

Titeket mind szerettem
elvékonyodva, mint
holmi szaruhártya...
Látni sem merem a valódit,
lehet, a végén a vakság
lenne az igaz boldogság...

Végtére is ezért élek,
hogy valahova halni
menjek, esetleg valakivel,
de ki lehet az az ismeretlen?

Talán ő akarja, s én nem
vagy fordítva...
Az élet egy leltározási
hiba, melyet zárolnak
egy rövid időre, aztán kuka...

Én, a kisember a még kisebbek
között felszólalni mernék,
de mégsem, nem forrong
bennem düh, nem mocorog
a vágy, hogy karóba
húzassam magam...

Kényelmesebb a bőrüléses
fekete autó, mely már
oly sok helyen ikonikussá
vált...

Feladtam! Bár az
életet nem, azért érdemes
küzdeni, feladtam a levelem,
a gondjaim levelét a halálnak...

Hallani vélem a fényeket,
látni a hangokat,
fázom, nagyon fázom...
Munkarévület!

Mily szép gond...
Nem rémület, Isten ments,
még a végén lapátra tesznek...
A szólás csak délibábja
a szabadságnak...

Engedj sötétebbnek
lenni, hadd nyeljem el
a napfényt, az időt...
A jelent...

A múltkori tükörkép még
nem volt repedt,
még nem száradtak ki
a szemek, s nem volt
annyi mosoly nélküli pillanat...

Ez egy balladája
a ballada írójának...
Kit ember megért, s
mégis átkozzák, miért
egyedit teremt...

Te vagy, ki megveted,
nem vagy lába a gyökérnek,
csak szimplán legalja
a fennhangon élő
söpredéknek!

Hidd el, így van,
csak senki se veszi észre,
én is csak azért láttam
meg, mert elképzeltem,
milyen lehet igaznak
lenni...

Ismertem anno egy lelket,
az én szavaimmal beszélt,
a gondolatai megtévesztőek,
mivel az enyémek!

Halkan suttognak a
fiókba zárt ampullák...
Porokból épült valóság,
beleszépült pupillák...

Te kiválasztott lettél az
élet automatájában,
s valaki fillérekért küld
a mélységi halálba...

Mondd, hogy nincs igazam!
Mikor pont most estél át
egy értelmi szintre,
hogy felfogd: Mi vagy!?

Én a senki, mindenkinek
szembeköpője, az igazság
főnöke, a maradiság
reformalkotója, a kivagyiság
mellszobra...

A reggel még pirkad,
a hajnal rám köszönt,
s a nap, mi nem e világi,
nem látható a földről...

Kivetítették diákból,
jegyet vettem deákból,
eleresztett indulat-cunami,
akciós bögre eladó ugyanitt!

Egy reklám a többi káosz mellé,
halhatatlan vergődés,
mint parton maradt hal,
csak Én, ki talpon maradhat!

Legyen a levegőnek rokonsága,
támadjon mohósággal,
egyen meg a fuvallat,
miközben haldokol a tudat...

Elemészti a betegség
az egészségnek cseppjeit...
Mérgezni szoktam a fiatal
ábrándjaim...

Nincs jogom, hogy dolgozzak,
nincs erőm, hogy ellenkezzem,
nincs gyávaság, de
megértés az igen...

Minek legyek robot?
Döntenem kellett,
majd holnaptól jogszegő leszek...
Most a gondolataimmal
visszafekszem...

2021. május 21.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572021. június 10. 12:36

Nagyon szép alkotásod Ákos.
Tetszéssel olvastam.
Üdvözlettel.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom