Változások sodrásában
Hát ismét itt vagyok, és a változások sodrásában úszom
árral szemben, a habzó vízben angolnaként kúszom.
Levegőért kapkodom, mintha muszáj volna,
vajon mikor juthatok ki újra a száraz partra?
Lassan elmerülök, az áramló folyó elnyeli mindenem,
érzem, ahogy vízzel megtelik a testem és a lelkem.
Csak egy utolsó kis fényfoszlányra lenne szükségem,
hogy elhiggyem, értelmes lenne-e még odafent léteznem.
Lehunyom a szemem, a testem olyan nehéz, akár egy szikla,
hirtelen levegőhöz jutok, mintha egy angyal engem hívna.
Meglátom a fényt, csend van, és az ég fehérségbe burkolózva.
Egy hangot hallok: vajon eljuthattam végre a túlpartra...?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Zsuzsa03022021. május 21. 06:02
Szomorú, fájdalommal teli verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Szép napokat kívánok!
Zsuzsa
Leslie20162021. május 21. 05:54
Szomorkás de szép a versed.
Tetszik.
Szivet adtam.
László
feri572021. május 20. 16:15
Szomorú, szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Feri