Unger Erika

Pitypangvers

Lombos erdők és hegyek ölelésében
egy napsugaras kis mező bújik meg.
Pitypangvirággal és bóbitával van tele,
ez különleges lényeknek a mindene.

Pitypangmanók és pitypangtündérek,
avagy pampulák és pimpók élnek itten.
Mégsem ismerik meg egymást sosem,
mert külön-külön világban élnek.

A pampulák manószerű lények,
mindegyik a Nap gyermeke lészen.
A pimpók pedig tündérszerű lények,
az összes a Hold éjjeli teremtménye.

Amikor a Nap süt a legtüzesebben,
akkor sugarából egy új pampula terem.
Ám egyikük ekkor a földre rogy erejét vesztve,
így a nap végén ugyanannyian lesznek.

A pimpók egy éjszaka alatt sokan születnek.
Közülük vannak, akik hamar eltűnnek.
Akik a mezőn maradnak, örökké élnek.
Így alakul a körforgása a természetnek.

A pampulák egyikének sincs neve,
számokkal vannak megnevezve.
Nappal dolgoznak serényen,
éjjel boldogan pihennek.

A pimpók a szárnyukkal repdesnek,
éjjel fergeteges mulatságokat rendeznek.
Adottságaik révén jól táncolnak, énekelnek,
mindvégig fejlődnek, nappal pedig henyélnek.

Minden pitypanglény felhőtlenül élvezi az életet,
a munkához, illetve a családhoz így hűek.
Ám a változás is az élet része.
Nem maradhat mindig minden rendben.

Volt egy kíváncsi pampula egyszer,
aki dolgozni kívánt éjjel.
Ahogy eldöntötte, úgy is tett,
mikor az őszi napéjegyenlőség közeledett.

Ám nem ő volt az egyetlen,
egy fürkésző pimpó még aznap este meglepte.
A születés csodáját leste volna éppen,
de a szorgalmas manó útját keresztezte.

Attól fogva találkoztak minden este,
élvezetes volt a barátkozás megannyi perce.
Cinkosuk az Alkonycsillag lett,
Ötszázötvenötös mesélt, míg Flóra csak figyelt.

A tündér hanyagolta a táncot, az éneket,
lenyűgözte a pampulák születésének története teljesen.
Láthatatlanná válni is elfelejtett,
Ötszázötvenötös pedig egyre fáradt, míg a tavasz közelgett.

Flóra a Hajnalcsillagot kereste,
de kiderült, egyezséget kötni a Nappal kell.
Ezért a pitypangmanó segítségét kérte,
hogy segítse a delet megvárni, őt tartani ébren.

Hát a becsvágyó pampula titkát felfedte,
erre a Nap megdorgálta, tettét tartva veszélyesnek.
Míg a pimpó a pampulát követte,
a pampula bizony, pimpós lett.

A tavaszi napéjegyenlőség közeledett,
cinkosuk egy napra a Hajnalcsillag lett.
Megsúgta, hova várható a sugár legerősebbje,
így lett az irány immár a mező közepe.

Ketten csendben, csüggedten,
de izgatottan várták a delet.
Mikor elérkezett a nap közepe,
a látványt manó és tündér együtt élvezte.

Ekkor azonban váratlan dolog pergett le,
Ötszázötvenötös és Flóra összecsuklott egyszerre.
A barátok egyenlővé váltak a földdel,
ami barna rög helyett szilárd kőzet lett.

Egyszer csak helyükön új pitypang keletkezett,
ami magokat szórt szét a levegőben.
A csoda révén új lények születtek,
megváltozott a körforgása a természetnek.

Nem volt többé senki a Nap és a Hold gyermeke,
mindenki változatos lett, különféle, színes.
A hűség szólhat a barátságról, ezzel tudott lett.
A Vénusz az, aki mindenről tehetett.

A munka és a család mellett
hű tehát egy baráthoz is lehetek.
Bizonyíték a mindenható szeretetre.
Íme, ez itt már a mese vége.