Jaskó Petra (petraesvik)

Akarnék írni valami okosat

Akarnék írni valami okosat,
Valami helyeset, valami nagyokat.
De nem fog az agyam, csak zúg, csak recseg,
A játékom megint csak túlzásba esett.
Állnék én meg, és állnék én le,
Ha nem lennék ennyire gyenge.
Akarnék mosolyt a lányaim arcán,
Akarnék játszani a hét minden napján.
Akarnék szeretni, és boldoggá tenni őket,
Magamat gyűlölöm, hozom a fekete felhőket.

Akarnék írni valami okosat,
Valami igazat, valami komolyat.
Valami nem hagy, valami fojtogat,
Valami borogat, és döcögve írom a sorokat.
Kiöntöm a boromat...

Akarnék írni én tényleg valami okosat,
Ha lenne a szombat hajnalban még egy fokozat.
De nincs, máris itt a reggel,
Az uram és a 2 gyerek is kelnek máris fel.
Az lesz ám a döbbenet, mikor tudnék írni, de nem lehet.
Csak én kergetem majd a vasárnapi szellemet...
És ha a 2 gyerek rám néz, meglehet,
Hogy szégyenemben inkább elsüllyedek.
Felkelek!
És nem akarok írni se okosat, se szépeket...