Bárányfelhők
Ragyogóan kék egünkön
bodros bárányfelhők bújócskáznak,
sütkéreznek a napsütésben,
mosolyognak s reánk néznek.
Szél úr lágyan simogatja
fodros bundájukat,
ide-oda libbengeti őket,
mégis együtt úsznak tova.
Mintha habzó tenger
lenne a fénylő égen,
vakító napsütésben
tündökölnek a kékségben.
Fehér bodros ruhájuk
idővel lefoszlik,
ahogy az ég juhásza
a nappalnak búcsút int.
Gondolatom ott jár
a nappali verőfényben,
s az elmúló bárányfelhők
jutnak eszembe az esti sötétségben.
Hálával telt szívem
e gyönyör alkotóját áldja,
s a bodros bárányfelhők képével
hajtom fejem aludni párnámra.
2021. február 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. április 7. 07:14
Tetszik a versed.
Szivet adtam.
László
feri572021. április 7. 05:48
Nagyon szép alkotás Ági.
Szívvel olvastam.
Feri
CD57.sz2021. április 6. 17:00
Különleges,csodás varázsa van a bárányfelhőknek.
Remek versednél szívvel időztem, örülök, hogyá Rád
találtam. Gratulálok szívvel, figyelőmmel: Klári
Zakeus2021. április 6. 15:16
Szép vers, gratulálok!♥️
Gábor.
John-Bordas2021. április 6. 15:02
Kedves Ági, versedet óriási 💓 és figyelővel olvastam, tetszett, különösen azok a gyönyörű apróságok váz oldaladon nagyon szépek és szeretnivalok, ölel János szeretettel
adamne2021. április 6. 14:58
Első szívet hagyok gyönyörű, szépséges versednél. Gratulálok szeretettel. Manyi