Szádváry Margit

Szépkorúak tavaszi dala

Fáradt szemed beissza
a tomboló tavaszi színorgiát,
a harsogó zöldet erdőkön, mezőkön,
a lángoló tulipánok buja tüzét,
a tiszta, kék eget, napsugár melegét.

Rest füled madárdalba merítkezik,
gólya kelepel, fecske csicsereg,
kedves vándoraink hazataláltak,
rigó tiliózik, kakukk ígér szépet,
elégedésedre még számtalan évet.

Fáradt szíved hevesebben dobban,
távoli tavaszok zamatát idézi ajkad,
csontjaid rozsdás eresztéke pihenés
után kiált a délutáni csendben,
megöregedtél, így van ez rendben.

Fáradt kezed öledben pihen,
erei, foltjai a szorgos munka
árulkodó nyomai, korod színvallói,
emeld hát magasra, tűnj még, sötét mélység,
hiszen mind a tiéd e sok tavaszi szépség.