Szerző

Jánosi Nóra

Életkor: 19 év
Népszerűség: 37 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. április 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Jánosi Nóra

Már megint csak lélegzek

Nézz rá. Csak gyerek lehetsz. Csak gyereknek szabad lenned.
Semmi másnak, ember!
Hogy ezt nem érted, nem magyaráz semmit,
Csak hogy sírni nem lehet száraz szemmel.
Minden út Rómába, a boldog pokolba vezet.
Megérintelek.
Szóval ülök a padon, csak nézek még egyszer.
Mert a következő pillanat már kihagyás után jött létre.
A művészi érték a művem hiányos része, de mégis,
Amit látsz rajtam, rólam, hogy szomorú vagyok,
Vagy hogy egy pillanatig máshol nem belőlem jön elsősorban.
Várok Istenre, és Isten így rám a tőlem távolabb eső sorban.
Eső. Még mindig borús az ég... bölcs ember
Lépdel a járdán kiszámítottan,
Na, neki van kiállása magáért.
Ő biztos hisz magában.
Létezel...
Biztos.
De amíg nem vagyok biztos, nem vagyok fegyver
A jobbra, a megújulásra. Kérlek, anya, eressz szabadon, uszíts már megnyugvásra!
Ha már te mindig vakon mondtad, hogy járjak nyitott szemmel...
Csak egy szimpla vers, de nem bírom nyelvvel. Nem bírom.
Belebetegszem a múltba.
Beszélnem kell róla.
Ne hidd, hogy amikor ezt olvasod,
Érted teszem.
Nem.
Önzetlenül egy életet beáldozni, hogy te valahogy kényelmesen maradj, és aki elveszik is, te magad,
Nem éri meg.
Olvasd el a verset, szeretetből hallgasd, mint én
Anya szavait.
Csecsemőként is, meg mint ember.
Hasonlítsd magad sorsomhoz,
Vagy hagyd, amíg a gondom anyától elhordoz.
Hagyd, hogy Isten és egyben én ne valaki más legyen,
Aki engem gondoz.
Tudom, ki vagyok már.
Késő bánat, korai öröm.
Átfedésben minden tenyérnyi esztétika.
Meg minden pöröm.
Egy nő megállt a járdán előttem.
Szőke haj, vállig ér neki, negyven körül.
Hogy ez miért számít, nem tudom.
Szinte magamat elunom,
De csatlakozik hozzá egy férfi.
Mindkettő örül.
Elvitte őket az ár. De ezt anya nem,
Csak a csúf polaritás érti.
Anya, hagyj engem, látod,
Ez lett velem...
Ezért veszekszem,
Ezért verekszem,
Ezért futok az életemért.
Ehhez van kedvem.
Hagyj menni, hagyj magamra.
Az Istenért.

2020. október, mielőtt leszólított egy férfi Budapesten, aki pandémia idején Rómába utazik, mert Párizson kívül az a kedvenc városa.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pontrolpontra2021. április 9. 17:06

Nagyon szép vers, súlyos sorok ! Bátor !

Eci2021. április 6. 13:54

Kedves Nóra! Remek vers! Nagy szívet hagyok érte. Szeretettel Edit

lnagypet2021. április 5. 10:34

Kiváló önismereti menetlevél,ami hosszú útra szól a legmélyebb
pokolból a végtelen magaslatig,valami elemi ösztön vezérelte
tehetség prédikációja! Elhűltem, döbbenetesen megérintett,
kár az ismeretlen homályban hagyni ilyen remekművet!
Szívvel: Z Nagy L

feri572021. április 4. 13:53

Nagyon szép szabadságversed.
Első Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom