Lengyel Zoltán (Zolibá)

Tojás titok

Eljött hát a nagy nap, az igazság napja,
Most kiderül, hogy a tojást ki is tojja.
Van némi félreértés ebben az ügyben,
Tudom, felmerült már valamennyiünkben.

A megfejtést kerestük újságban s könyvben,
De legjobb, ha nyúlra magunk állunk lesben.
Próbáljuk meglesni, miként lesz a tojás,
S kiderül, a történet igaz vagy csalás.

Van, ki szerint a nyúl valójában Germán.
S nem tudni, miért viselkedett ily furcsán.
Egyszer fészekbe tett egy asszony egy tojást,
S hogy nyúl ugrott ki onnan az több, mint mókás.

Aztán úgy tudni, hogy Eostre istennő,
Ki tavaszért, termékenységért felelős,
A kedvenc madarát nyúllá változtatta,
És az összes tojást ővele tojatta.

Hírlik, hogy mikor Krisztus meg volt feszítve,
Egy nő állt előtte, s kosár volt kezében.
Abban több tojás, mit otthonról elhozott,
S azokra a Megváltó vére ráhullott.

Színe így lett hát piros, ezt most kimondjuk,
De honnan a tojás, ebből még nem tudjuk.
Talán másvalaki pottyantja őkelmét,
Máshol kell keresni e titok győztesét.

Néztem én a nyulat, és tett is nagy csodát,
De az eredmény nem idézte a mondát.
Végül elhittem, amit erről beszélnek,
Tyúké a tojás, a nyúlról csak regélnek.

Remélem, mostanra mindenki megtudta,
És ez a rejtély megoldódott számunkra.
S világos, hogy lettek a piros tojások,
Kellemes húsvéti ünnepet kívánok!