Szerző

Török Ádám

Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 302 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Török Ádám

Csendes tekintet

Telnek az évek, távoznak halkan,
észre sem vesszük,
közben elhagynak oly sokan.
Van, ki elmegy s majd hazatér,
más búcsút sem int,
de nem marad, csak emlék.
Van, ki itt marad, gyötört lelke haldoklik csupán.
Nincs már erő kiáltani, él tovább csendben, némán.

Halk sóhaj jelzi, nincs már türelem,
talán nincs már miért élni sem,
aztán elfogad keserű ízzel mindent,
mert csak kapálózik,
de nem tud mit tenni, tehetetlen...
Tehetetlenné vált,
ettől volt mindig a legnagyobb félsz,
csak hallgat, csendes könnyeket hullajt...
Hát kérdezem, miért nem beszélsz?

Felelet nincs!
Ismételten csend honol a hideg szoba szürke,
megkopott sarkában.
Elfordul s elfojtott sírás hangjait küzdi le magában.
Pedig olyan nehéz
most egyszerűen csendben maradni,
ülni s a semmibe való gondolatokon rágódni.

Nehéz pillanat!
Az ilyen pillanatok nyoma sokszor
az arcokon ragad.
Ekkor felkerül a derűs tekintetre
egy-egy szenvedést tükröző ránc, a szemekben való gyermeki csillogás elvész
s ez sok mindent megmagyaráz.

Könnyezik a szem,
mely sokszor örömmel nézett rád.
Vigasztalni nem tudod, legalább ne bántsd...
Ezek mind a hervadó szépség könnyei,
elmúlik majd lassan minden, mi gyötöri,
csak azok az átkozott nyomok maradnak,
miket senki nem tüntet el.
Kívül látszanak, de belül fájnak igazán,
s lelkét a tűz égeti el...

Múlnak az évek, s csak nézzük, hogyan szállnak,
emlékeket teremtve mindent elásnak...
Majd a földből, miben elveszünk, új élet tör elő,
nincs vége a nagy egésznek,
csak megváltozott a kép, s más a szemlélő...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Leslie20162021. március 31. 06:02

Tetszik a versed.
Szívvel.
László

feri572021. március 30. 21:06

Nagyon szép alkotásod, ahogy telnek az évek sokan elmennek , s jönnek ujjak, s az emlékek visszahozzák az elveszett időt.
Nagyon szép alkotásod.
Szívvel olvastam.
Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom