Kis hajómon
...Mikor viszont hazaérek,
Sötét szobák csendje éget,
Szorongás és bánat ébred,
Úgy érzem, már nem ér véget,
A magányom engem tépked,
Boldogságom így kap léket.
S léket kapott kis hajómon
Egyedül csak én halódom,
Mélyebbre! - Hallom folyton,
Miként dől a víz be lyukon-folton.
Hullócsillag az égbolton,
Ne ádj reményt, ó, te ódon!
Nem hisz benned senki, Remény,
Csak a naiv, hiú egyén!
A világ már zord és kemény,
Ennek élünk vékony jegén,
Reméljek hát kínnak helyén?
Nem vagyok én ilyen kretén.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2021. március 17. 18:06
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok! Figyelővel kísérlek tovább. Szívvel, szeretettel Edit
feri572021. március 17. 17:45
Szomorú, lehangoló, nagyon szép alkotás.
Első Szívvel olvastam.
Feri