Egy darab örök
Őrült vagyok, húzz magadhoz forrón,
homlokodra lehelem búcsúcsókom.
Zsarnok rendeletre levelek hullanak,
gyűlölöm, hogy csak szeretni tudtalak.
Az élet egy nyár, tegnap még vadított,
hazudott mindvégig, csak múlni tanított.
Ha elmegyek,
tudom, hogy ott vársz majd az álmok felett.
Néha azon kapom magam, nem érzek ízeket,
feketében látom az átkozott színeket.
Az eső arcomról könnyeket töröl,
megöl.
Az ember láthatatlan sorsra nyitja szemét,
néha felsejlik, együtt kell játszanunk a mesét.
Hazug szeleknek nem hisz a rabmadár,
tudja, egy az ég akkor is, ha messze jár.
Hogy búcsúzzak el, hisz hozzád tartozom,
ne kérdezd, miért van így - nem tudom.
Makacs vagyok, hogy többé ne szálljak,
zuhanjak örökké, de szívem szavának.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Elise2021. március 4. 14:37
Nagyszerűen megírt érzelmes vers!
Szívvel; Elise
feri572021. március 3. 17:37
Nagyon szép alkotásod tetszik.
Szívvel olvastam.
Feri
feri572021. március 3. 17:35
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Eci2021. március 3. 16:38
Kedves Cintia! Szép versedet szívvel jutalmazom, figyelőmbe vettelek. Szeretettel Edit
Leslie20162021. március 3. 16:28
Nagyszerű vers.
Szivet adtam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László.
Gabeszka322021. március 3. 15:57
Nagyon szép vers Gratulálok :) Felvettelek a figyelőbe :)
Szép napot :)