Szerző
Varga Sándor Sanya9448

Varga Sándor Sanya9448

Életkor: 27 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 40 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. március 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

ditte1421 láthatatlan tagunk


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Varga Sándor Sanya9448

Tulipánt szív

4. rész

Egyre csak gyűlöl szíve,
Úgy érzi, jogos a bosszúállás,
Azt hiszi, hogy öröm lesz
Minden karddal vágás.

Elindult hát felkeresni
Ozorát, messzi vidéken jár,
A hideg széllel takarózik,
S a csillagok alatt hál.

Végül egy városhoz ért,
Ott is szétnézett, hátha
Azt az alávaló gaz
Ozorát megtalálja.

S ahogy nézelődik szerte,
A vén vándort találta,
Akivel a találkozást
Már régóta várta.

"Emlékszek rád, Iszla,
Rám találtál s öleltél,
Születésem után a
Megmentőm te lettél."

Csúnyán köhög az öreg ember,
Napjai lehetnek hátra,
Nézi Enetet, de a szavakat
Csak nehezen találja.

"Én is emlékszek egy lányra,
Akit a pusztában hagytak el,
De azt soha nem gondoltam,
Hogy látlak még, ha nagy leszel."

Sok a kérdés, kevés a válasz,
Kavarog megannyi érzelem,
A boldog nevetést hamar
Felváltja a könnyes szem.

Elmesélt mindent Iszlának,
Hogy az élet csak csalódás,
S az öreg ember ismét
A lehető legjobb társ.

"Kedves gyermekem, Enet,
Minden okkal történik,
Minden fájdalom egy próba,
S ezt csak kevesen értik.

De minden egyes próba
Lelked fényét szépíti,
Vagy testedből mindazt
Kegyetlenül kitépi."

Sokat enyhült ettől a harag,
De él még benne az érzet,
Hogy lelki fájdalmának
Csak a bosszú vethet véget.

Majd Enet megfogta Iszla kezét,
Belenézett megfakult szemébe,
S meggyógyította hálából
A számtalan jóért cserébe.

Iszlába visszatért az élet,
Még fiatalodott is keveset,
Betegsége múló emlék,
Mely örökre elveszett.

Ezt követően elköszönt Enet,
Hallott a faluban egy szóbeszédet
Egy messzi barlangról, ahol
Véget ér az ember élet.

2015. december - 2016. február, Ősvallásunk és pogány isteneink egyik esetleges elképzelése.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ditte1422021. március 1. 20:01

Kedves Sándor

Szívvel jártam, szomorú , szép versednél,
szeretettel, elismeréssel gratulálok:
Erzsébet

Csendhangjai2021. március 1. 15:42

Érdeklődésemet felkeltetted , így további fejezeteidet is elolvasom!
Szívvel gratulálok - szeretettel köszönöm, hogy olvashatlak!
Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom