Ha kimész a rétre, és szedsz egy szál virágot,
meglátod, sokkal szebbnek látod majd a világot.
Boldogságot lelsz majd benne,
mintha szomorúság nem is lenne.
Úgy érzed, most te vagy az ász,
szemed kinyitod, s felállsz.
Erős vagy, és magabiztos,
ez csak egy virág volt, az is biztos.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!

varadics 2021. február 26. 22:31

Kedves Andrea! Micsoda kettősség és ambivalencia vonul végig a műveden.Ellentét és szép csattanós levezetés.Gratulálok nagyon szépen megszerkesztett s megalkotott verset írtál.Figyelőmbe is veszlek és követni fogom alkotásaid. Szeretettel: Csaba

Leslie2016 2021. február 24. 07:28

Tetszik a versed.
Szivet adtam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László.

feri57 2021. február 23. 16:51

Szomorú, szép alkotásod,
Szívvel olvastam.
Feri

Bogsika 2021. február 23. 15:36

Tetszette az írásod ! A figyelőmbe vettelek ! :Tünde

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom