Szerző
Vers

A verset eddig 61 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. február 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Nikolics Patrik

Hiányzik az a tíz perc

Ahogyan azon a bőrszéken ülök,
Amin a ragasztó már régen engedett,
S a fehér műpelyhek hóként borítják
A földet - amit fel kell sepernem -
Úgy érzem, a tüdőm beleroppan a
Semmittevésbe.
Körülvesz a mosatlan ruha, tányér,
Az olcsó kóla íze fogmosás után sem
Hagyja el a nyelvemet. De nem érzem,
Hogy bármit is kéne tegyek ellene.
A trehány életmód csak a régen
Elhagyott függőségeimre ébresztett
Rá, mert túl sok időm volt egyedül
Gondolkodni. Fájdalmas belátni,
Hogy maga az emberi gondolat is
Fagyos fájdalmat képes okozni.
Nekem azelőtt ez az idő az elalvásom
Előtti tűrhető tíz perc volt.
Mikor behunyt szemmel forgolódtam,
S a szemhéjam mögötti homályos alakot
Az álmaimnál is mélyebben őriztem.
Tíz perc... most hónapok teltek el.
Hosszú hónapok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Leslie20162021. február 2. 17:22

Tetszik a versed.
Szivet adtam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László

feri572021. február 2. 10:41

Nagyon szép reményversedhez Patrik.
Első szívvel gratulálok.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom