Kék rózsa
Vörös nappalokban, sötét éjszakák,
Kínnal vonyítanak unatkozó kutyák.
Te pedig alszol kék rózsával ablakod alatt,
s én rózsa nélkül, virrasztva támasztom a falat.
Fényévekre tőled nem csukom szemem,
Remélve, hogy jössz pirkadatos reggelen.
De pilláim nehezek, hagyom, le hadd csukódjon,
s nem tudom, hogy ott voltál-e a párás hajnalon.
2019. szeptember 17. és 2021. január 22.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Leslie20162021. január 31. 03:43
Remek vers. Tetszik.
Nagy szívvel olvastam.
László
Metta2021. január 30. 19:03
Szomorúságában is nagyon szép versed szívvel olvastam.
Szeretettel gratulálok
Margit
John-Bordas2021. január 30. 13:18
Remekül megírt kitűnő vers! Nagyon tetszett, szívvel olvastam ölel János szeretettel
varadics2021. január 30. 11:49
Ez nagyon szép.Szinte látom az eseményeket. Gyönyörűséges megfogható varázs. Köszönöm hogy olvashattalak. Nagyon nagy szívvel: Csaba
donmaci2021. január 30. 10:59
Szép szomorú versedet szívvel olvastam Józsi
feri572021. január 30. 09:48
Szomorkás, nagyon szép alkotásod Rebeka,
Első Szívvel olvastam.
Feri