Végtelen
Nem tudom elhordani a hegyeket,
Lehozni a csillagokat,
Azt sem tudhatom, hogy rólam mit gondol,
Mikor mindenem odaadom.
Mégis valamit tisztán érzek,
Végtelen egy érzés, mi felölel,
Csak bolyongok benne, és
Lángol bennem oly hevesen.
Ez a végtelen gyönyörű lenne,
Ha minden olyan jól menne...
Ott van az a valami, mely Engem gátol,
Mely hamiskodással Őt elzárja.
Pedig mást mutat a szem és a lélek;
Látom, hogy tartja magát, mert vár,
Érzem, hogy akarja, mert szeret,
Ez a két teljesen megőrjít engem...
Nem tudom ígérni, hogy később is leszek,
De azt igen; tiszta szívből szeretlek!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Virag_Virgina182021. január 28. 18:15
Nagyon szép! Gratulálok!
fufenka2021. január 28. 15:42
Szép! Gratulálok: Zsuzsi
gypodor2021. január 28. 12:05
Tetszik
Gratulálok
Gyuri
Fellah732021. január 28. 10:45
Nagyon szép vers.
Kedves Zalán.
Szívvel, Tisztelettel olvastam.
Gyula...
kicsikincsem2021. január 28. 10:08
A versed mellé szívvel gratulálok.
Ilona
Leslie20162021. január 28. 05:20
Tetszik.
Szívvel.
László
SzaipIstvanne2021. január 27. 21:49
Nagyon SZÉP vallomás, csodás versben.
Szivet hagytam.
Mária
Petrarac002021. január 27. 19:44
Nagyon erős lett és őszinte
Mostantól figyelőmbe veszlek, szívesen várlak verseim alatt!
Petra
feri572021. január 27. 18:57
Nagyon szép alkotásod Zalán.
Szívvel gratulálok,
Feri
1-9-7-02021. január 27. 18:55
Nem tudom ígérni, hogy később is leszek,
De azt igen; tiszta szívből szeretlek! Csodálatos szép vallomásodhoz szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
Czirbela2021. január 27. 18:32
Átsüt rajta az érzelem!
Szívvel és figyelővel gratulálok!
Béla
megczirogatott2021. január 27. 18:22
Csodás vallomás!