Egyetlen pillanat emlékére
Rózsaszín ködfelhő takarja éleslátásom,
Józan eszem másik oldalára fordul éppen.
Kábultan, szerelemtől megszédülve álmodom?
Délibáb, vagy tényleg szép haja játszik a szélben?
Margitsziget kopott partján korzózunk, nézek rá,
Csodálom, ahogy gyöngyszeme csillan a napfényben.
Édes hangja száll madárként már; s válik szabaddá,
Elért engem, majd eltűnt örökké szívem tüzében.
Ekkor rám néz, egy pillanatra megáll az idő.
A hideg telet hirtelen forró nyár váltja fel,
Lángot gyújt szent lelke, mint pokol lángja - perzselő,
Feléget minden kétséget angyali mérgével.
E csodálatos pillanat régmúltnak lett része,
Ő volna hát az a lány, kit nem szabad szeretnem.
Kit rossz lépés okozta, végzetes hibám végett
Egy életre elveszthettem, de sosem feledtem.
Kábultan, valóságtól megszédülve álmodtam?
Délibáb, vagy tényleg őt láttam minden percben?
Rózsaszín ködfelhő felszállt, céltalanul bolyongtam,
Józan eszem felébredt s vigasztalt akkor engem...
Budapest, 2020. november, A lány, kit nem szabad szeretnem
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ditte1422021. január 20. 17:57
Kedves János!
Nagyon elszomorító, mégis oly
gyönyörűséges verset hoztál,
nagyon nagy szívvel, szeretettel gratulálok:
Erzsi néni
''E csodálatos pillanat régmúltnak lett része,
Ő volna hát az a lány, kit nem szabad szeretnem.
Kit rossz lépés okozta végzetes hibám végett
Egy életre elvesztettem, de sosem feledtem.''
Leslie20162021. január 20. 16:19
Tetszik a versed.
Szívvel.
László
varadics2021. január 20. 12:54
Nagyon szép vers.Szívvel: Csaba