Magány
Árva levelet
Borzos szellő riogat
Csend nyugvó téli fagyban
Széncinke fekete ruhája
Fázósan bújik
A sírkereszt álmába
Fekete lelkem sötét
Fellegekben játszik
Ezernyi seb vérző testemen
Már látszik a vég
Hozzám simuló temetői árnyak
Hívnak végső ölelésre
Vértelen csókkal
Búcsúztatnak a fénytől
2021. január 9.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
virginas_andras2021. január 19. 17:14
kifejező... itt még a magány is árva...
Pflugerfefi2021. január 19. 10:16
Búcsú a fènytől!
Bánatos sorok!
Szívet hagyok!
Feri.
be.jozefina2021. január 18. 20:45
Szomorú búcsú versedhez szívből gratulálok! Azért remélem maradsz még😉
donmaci2021. január 18. 20:42
Szép szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
John-Bordas2021. január 18. 19:29
Meghitt hangulatú vers szívvel olvastam ölel János szeretettel
feri572021. január 18. 15:38
Szomorú, csodálatosan szép alkotásod ,
Nagy szívvel olvastam
Feri
varadics2021. január 18. 15:25
Szomorú szép versedhez szívet hagyok.Csaba