Valóságtalan
Szememből kifolyik a valóság,
és szilánkokra törik a földön,
felveszek egy darabot, hogy tudjam,
milyen, mikor felsebzi a bőröm.
Egyedül vagyok, magamba zárva
az összetört tükör túloldalán,
arcomra kúszik holnapom árnya,
húsomat tépő, keselyű magány.
Torkomat kikezdi saját mérgem,
rémálmaim szavaimból szövöm,
megrekedtem időben és térben,
átjárja testem a gúnyos közöny.
A csend tart, karja melegen ölel,
lelkem forró, szája halkan suttog,
fülem süket, hangja üres zörej,
és én szótlan és néma maradok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
versutus(szerző)2021. január 26. 21:35
@varadics: Köszönöm szépen kedves szavaid.
eMCSé
varadics2021. január 25. 23:43
Nagyon gyönyörűséges vers.Csaba
versutus(szerző)2021. január 17. 09:29
@tomorg: Hálás köszönet a látogatásért és a kommentért.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 17. 09:29
@19671015: Köszönöm szépen a kedves szavaid.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 16. 18:28
@MarcziM.Mathias: Nem gondolnám, hogy érdemes figyelni, ritkán írok. De az jól esik, ha tetszik :-)
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 16. 18:26
@Leslie2016: Örülök, ha így érzed.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 16. 18:25
@molnarne: Köszönöm, hogy benéztél, Ica.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 16. 18:23
@be.jozefina: Azt akarom mondani, hogy ez nem igaz. Nem vagyok magányos. Mert nincs szükségem senkire. Nem lehetek magányos, ha nem kell kiegészítés. Nincs szükségem rá, hogy elfogadjanak.
tomorg2021. január 16. 16:39
Jó vers, remek sorokban, gyönyörű
szívvel gratulálok,
Gábor
196710152021. január 16. 13:42
Szerintem nagyon jó vers! A képei, hasonlatai megragadóak, találóak. Az átlagnál mélyebben gondolkodókat jellemzi ez az életérzés. (l. József Attila, Keresztes Szent János: ''A lélek sötét éjszakája'' stb.) És ne feledd, hogy ha össze is törik a tükör, az csak azért van, hogy valami szebb épüljön belőle!
Sok szeretettel és szívvel!
József Iván
MarcziM.Mathias2021. január 16. 09:49
Jó vers. Jó bizony!
Szívet figyelőt ér.
Mathias
Leslie20162021. január 16. 06:14
Nagyszerű vers.
Szívvel.
László
molnarne2021. január 15. 21:44
Remek alkotás nagy szívet hagyva szeretettel gratulálok:ICA
be.jozefina2021. január 15. 19:32
A monoton magány sugárzik verseiből, szépen megírtad, gratulálok! Fel a fejjel😊
versutus(szerző)2021. január 15. 18:26
@anci-ani: Az életkönnyű, de valóban csalfa. Beletörődtem, de nehéz megszokni. :-)
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 15. 18:24
@donmaci: Köszönöm a szívet és a látogatást.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 15. 18:23
@Csendhangjai: Köszönöm szépen, hogy benéztél, és a szívet is.
eMCSé
versutus(szerző)2021. január 15. 18:23
@rildi: Köszönöm szépen a dicséretet, végtelenül megtisztelő, hogy így gondolod. :-)
eMCSé
anci-ani2021. január 15. 17:38
''Egyedül vagyok, magamba zárva
az összetört tükör túloldalán,
arcomra kúszik holnapom árnya,
húsomat tépő, keselyű magány.''
Szomorúságában is remek alkotás kedves Csaba!
A sors és az élet sokszor nagyon kiszámíthatatlan
de egyszer lent, máskor fent ez az élet megtapasztalt rendje...
Szívvel, szeretettel olvastam alkotásod:
Anci
donmaci2021. január 15. 16:19
Nagyon jó versedhez szívvel gratulálok Józsi
Csendhangjai2021. január 15. 16:14
Gyönyörű művedhez, szívvel gratulálok!
Klára
rildi2021. január 15. 15:28
Mint egy szürreális festmény!
Érdekes, egyedi alkotást hoztál, kedves Csaba! Sajátságos színfolt vagy az oldalon!
Szeretettel gratulálok: Ildi