Szerző
Vers

A verset eddig 65 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

sosjudit, varadics, 2 láthatatlan tagunk

Végh Attila Géza

Belső nyomok

Győztes, vesztes lábnyomok az
álmokon, hogy hova jutok velük, még
nem tudom!
Két karommal magamat szorítom, hiszem, hogy
győzök, személyem vállalom!
Értek minden kérést, és átérzem a nézést, lelkemből
elűzök nagyon sok rossz érzést, mégis van úgy
néha, hogy elvétem a lépést, de a végén én leszek,
ki eldönti a kérdést!
Szívem ide-oda rakom, de csakis magam adom, s hogy
fényt lássak szemedben, hidd el, ezt akarom!
Nem kell, hogy fogd karom, de hagyd, ha én is hagyom,
a rosszat azt már unom, most add a jót, hisz
adom, mert eső után napsütés jön, tudom!
Nézek az ég felé, futok a fény elé, a kényszertől visítva
állok az út mellé, miről letérni néha
könnyű, de szabad, ilyenkor arcomon csattannak a hűvös szavak!
Ítél a szó, s az is, ki jó, de a rossz olykor igazán vigasztaló!
Becsapom magam, pedig erőm az agyam, de ha a
belső énemnek átadom szavam, hiszem, hogy én is
eljutok előre, ahonnan hátrafordulva néznek szemembe,
pedig lehet, hogy az csak egy hazug világ, s itt hátul
is érzi lényem, ki lát!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom