Szerző
Vers

A verset eddig 93 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2021. január 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

feri57, John-Bordas, Leslie2016, MarcziM.Mathias, 1 láthatatlan tagunk

Aleksandra Papellona

A szoba

Lett egy szobánk,
Közös párnánk.
Kincseinkkel, féltve őrzött
Emlékekkel, elkendőzött
Félelmekkel kezdtük megtölteni,
Otthonos lett, könnyű megszeretni.
Menedék a gondok elől,
Nem hallani félelemről,
Lelkek, szívek, telefonok itt töltekeztek,
Mígnem egyszer hirtelen ocsúdtam fel.
Hiszen ez itt szinte csak, amit én hoztam,
Neked nem oly fontos ez a közös lak?!
Repedések tűntek fel a falakon,
Porcelánszívemet leverted az asztalról.
El nem törött, csak egy helyen,
Mit kis ragasztó helyretett.
A sérülés mégse maradt nyomtalan,
Most hova kerüljön, bizonytalan.
A repedéseket festékkel leplezve
Olybá tűnt, a helyzet rendezve.
Mégis hiába hoztál most ezt-azt,
A virágok helyén maradt a gaz.
Hozni is csak néha hozol,
Vinni sose szabadkozol.
Állok egy ideje az ajtóban némán,
A dolgaim nagy része nem itt már.
Mégse tudom, most megyek vagy maradok,
S ha maradok, a végére tán megfulladok?!
Hiába suttogom, mondom, kiáltom, ordítom,
Mintha hangom átok nyelné, meg sem hallod.
Napról napra lett kevesebb holmim,
Biztosabb volt tőled messze vinni.
Én reméltem sokáig, ez a végleges helyünk,
De talán mégsem egymásnak rendeltettünk.
Megyünk hát tovább, ami hátramarad,
Az csak a repedt falú, üres szoba.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


MarcziM.Mathias2021. január 14. 12:09

Igaza van az előttem szóló verstársaimnak!
Menni kell tovább!
Szívvel
Mathias

Leslie20162021. január 13. 05:03

Tetszik a versed.
Szívvel olvastam.
Figyelőmbe vettelek. Követni fogom az alkotásaidat.
Én is örömmel látnálak verseimnél.
Viszont látogatásodért és figyelődért hálás lennék.
Poet barátsággal.
László

John-Bordas2021. január 12. 13:09

Tudod Alexandra,az emberi kapcsolatok bonyolultak mert azzá tesszük őket mi saját magunk.A párok ahogy írtad is,nem mindig hoznak annyit a kapcsolatba amennyit kivesznek belőle,van ki többet van ki kevesebbet.A baj csak az hogy az egyik ezt felismeri a másiknak a saját viselkedése természetes és csak akkor veszi észre hogy valami eltörött amikor már nincs javítási lehetőség.Erre mondják hogy '' tanuló szerelem''hiszen még az együttélést is tanulni kell,mert két egyed csak akkor működik együtt ha az önzés már ismeretlen számukra, versedet szívvel olvastam tetszett, ölellek szeretettel János

feri572021. január 12. 10:30

Szomorú, nagyon szép alkotás Aleksandra,
Első Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom